Három királyfik

B

2012-02-22T15:08:00.001+01:00

B típusú influenza. Pénteken már gyanús lehetett volna, hogy az oviban az egyik csoportot elosztották a másik kettőbe, annyira kevesen voltak. A mi csoportunkból viszont csak 3-4 gyerek hiányzott. Hétfőn már nálunk is csak 13 gyerek volt, ma délben pedig 30 gyerek ebédelt a 95 fős oviban.
A helyzet a következő: Kende már itt vigéckedik, ő túl van a nehezén, már nem lázas, nem szédül, a szeme se véres. Most Zsomborka mászik belefele, napok óta éjjelente az emeletes ágyon alszom (nem röhög, alól, kibír), mert sokszor felsír, fáj a csípője, térde, lábszára. Ma hajnalban 38.6nak mértem, azóta sem ment sokkal 38 alá, bár itatom vele a Cataflam cseppeket. És hát nem irigylem a majdani menyemet, ritka rossz beteg... Főleg éjjel viselem rosszul a kettő percenkénti szomjas vagyok kérek inni kettő korty elég, kérek zsebkendőt, pisilni kell, de vigyél ki, szomjas vagyok, kettő korty elég, fújjuk ki az orrom végeláthatatlan folyamát. Ráadásul tegnap a doktorbácsi (kijött megnézni őket, nagyon hálás vagyok érte) rávilágított, hogy a gyönyörűségem nem kicsit tenyeres talpas, konkrétan akkora harántsüllyedése van, mint ide Lacháza. Estére már elfáradnak a lábai és begörcsölnek, ettől is fájhat, nyilván erre jócskán ráerősített a vírus. Főleg, hogy eddig semmiféle panasza nem volt. Csanád egyelőre még kitart, rettentő boldog, hogy nyúzhatja a tesókat álló nap, legóznak végkimerülésig, imádom, mikor hozza a kis várát és boldogan újságolja: "Cai építesz!" Mi szülők még megúsztuk eddig, a párologtatóban mindig illik a teafa olaj egy kis borsosmentával, fertőtlenítünk :)
Vizit vége, oszolj ;)

Lécci

2012-02-19T23:56:00.001+01:00

Lécci lécci most elkelne nekünk némi pozitív energia, a sosembeteg nagyfiam lázas, bágyadt, a lábait fájlalja, a feje is fájt. Ugye nem influenza?!?!?!?!?!!!

Családos

2012-02-19T23:50:00.001+01:00

A napokban Anyus is, Cucka is elővette a nagycsaládos témát. Nagyképűség, mártírság. Engem is foglalkoztat mostanában a téma, és lehet, hogy a nagycsaládos nagyképűségem mondatja velem, de halálra bosszant, hogy valaki képes az egy szem gyerekét arra használni, hogy mindent rákenve kihúzza magát mindenből, hogy aztán sértődött arccal üldögéljen, sanyarú sorsán szomorkodva. Mert neki kis gyereke van. Másnak is van, például három, más gyereke is szokott aludni ebéd után, de valahogy csak felnőttek eddig pszichológus nélkül, annak ellenére, hogy időnként később fekszenek le, sőt, skandallum, néha nem is alszanak délután. De milyen jó móka már ezzel sokkolni a családot, hadd agyaljanak háromszáz másféle ajánlaton, amit aztán mártír arccal el lehet utasítani, á, nem, nekünk gyerekünk van, ez ezzel jár. Most komolyan.

Amúgy

2012-02-18T00:05:00.001+01:00

Amúgy a tegnapi addignemlázasmígvanbenneNurofen képlet arra sarkallt, hogy ma találkozót szervezzek azzal bizonyos dottóréval. A múlt heti antibigyó ellenére sikerült egy fain vírussal felülfertőződni, kitartó fülgyulladással és új beugró torokgyusszal, szóval újabb antibigyó. De legalább a kedve jó (mikor nem képződik olyasféle fixa ideája, hogy nekem kizárólagosan az ő hátsójának cipelésére alkalmas a derekam) ...

Diliház

2012-02-18T00:00:00.003+01:00

Reggel Csanit Anyuhoz. Hazafelé Huginak pelenka. Lakás ciánozása. Elsőóra tartás Bendegúzzal súlyosbítva. Bendegúz kakából kivakarása. Anyázás. Lakás feltúrása kisméretű ruhákért. Anyázás. Kapkodás. Bendegúz Anyuhoz. Csanád autóba. Doki. Fogcsikorgatós pénztől megválás. Anyuhoz a harmadikra. Ebéd, rohanás a fiúkért. Kiabálós altatás. Rohanás gyógyszertárba. Nemőszinte mosoly. Nem baj, majdmásikgyógyszertárbanmegnézem. Unokatesók összeszedése az óvodából. Kende meggyőzése, hogy igenis menni akar edzésre. Erős pislogás: nincs edzés, medencét takarítanak. Öt gyerekezés. Hólapátolás. Akváriumtakarítás 3 segítséggel. Vacsora. Teafeltakarítás. Fürdés. Mondom fürdés. F Ü R D É S! Nem, nem eszel fél tízkor. Jó aludj ott. Rendben, akkor amott. Jó, visszaviszem a bazárjaid. Csend. Grace klinika online :)
Na, ez nagyjából egy átlagos napunk.

Tizenegy

2012-02-16T16:11:00.002+01:00

Pontosan ennyi nadrág száradt tegnap előtt este a radiátorokon. Se nekem, se a zapjuknak nem volt ebben egyetlen nadrágja sem...

(Sötét)szőke

2012-02-16T16:10:00.000+01:00

Ma kivettem Csanádot anyukámnál az autóból, a karjába hajítottam, és azzal a lendülettel megpróbáltam beülni. A Csanád helyére. Nem sikerült...

Négy

2012-02-11T16:52:00.001+01:00

Most csak képeket, jó? :)

Kórház a város szélén

2012-02-11T16:45:00.000+01:00

Lassan tényleg kitehetjük a táblát... Van két sármos ápolónk is. Mi meg döglődünk. Már valamikor a múlt héten volt egy zombis éjjelünk, amikor hajnal 2 magasságában infralámpával görnyedeztem Zsomborka fölött, aki a fülét fájlalta, majd melegnek találta a lámpát majd "melegítni" kellett. Reggel vigyorogva ébredt, el is felejtettük. Aztán szerdán a pánikszerű nagybevásárlás közepén hív a zanyukám, ez már nem jelentett sok jót, nála voltak a gyerekek, és hát ő azért már látott ezt-azt négyünkkel... Amint fölvettem, már tudtam, hogy gáz van, olyan hangerővel ordított a legkisebbem, azzal a nagyon fáj üvöltéssel, amitől a szőr föláll a hátamon... Fáj a füle. Igazából azon csodálkozom, hogy nem hamarabb... Már december közepe óta köhög és folyik az orra, persze szívjuk folyamatosan, de semmi más tünete. Semmi vész (egy frászt nem...) délutánra még elcsíptünk egy időpontot kedvenc és sajnos túl sűrűn emlegetett fülorrgégészünkhöz. El is mentünk, én meg a három gyerek. Befelé nem volt gond, nem volt senki. Kifelé már kicsit izgibb volt a sok rosszalló tekintet, jól végigmértek bennünket a sok emberek, akik szerettek volna már erőst bejutni :) Hát bocs, nem tehetünk róla (kicsit nem is nagyon örülünk neki), hogy az én gyerekeim ilyen nagy kedvencei a doktornéninek. Ja a vizit eredménye a következő: Csanádnak középfülgyulladás, arcüreg is érintett. Zsombornak középfülgyulladás. Anyucinak masszív arcüreggyulladás. Kende makkegészséges, mint mindig. Halom antibiotikum meg mindenféle vajákos biszbasz.Ha már itt tartunk, az egyik gyógynövényes izének fura mellékhatása van, szóval Angelina Jolie csókos ajkai a poros fasorban sem sincsenek hozzám képest... Kicsik szépen gyógyulnak, anyuka még egy felfázást is összeszedett, szóal meg is állapítottam, ha ehhez még hozzáveszem a gyakorlatilag permanens lila fejjel üvöltözést és csapkolódást, meg kell állapítsam, mesmeg energiatartalékaim végére értem. Néha picit töltődnek azért, mondjuk mikor le kell fotóznom a két kisebbet a kádban, hogy egymást ölelik, vagy amikor "Cai" azt énekelgeti, hogy "Boci boci kaata......." esetleg "Boci boci mefászó, haha nene naadáhó", szóval nagy gáz még nincs ;)

Állapotom

2012-02-06T16:57:00.000+01:00

Na az tényleg nem normális. Pöppet felpörögtek az események, így a lassan szokásossá váló heti fogdokis szeánszon már meg is kaptam a szájsebészhez az időpontot. Ha már lúd legyen kövér, mindjárt péntekre. Én már ekkor röhögtem, leginkább kínomban, szombaton farsang, ujjé. Gyerekeknek jelmez sehol, egy pillanatra bevillant egy kép, kétszeresre dagadt pofázmánnyal iccaka öltögetek serényen, de gyorsan elzavartam a búsba... Egy életre megtanultam, hogy nem varrok szuper jelmezt szuperanyuként, hogy aztán ne legyen hajlandó még felvenni se a beste kölke... Gondolat elhessentve (bármiféle jelmezé amúgy, mivel azzal sokkoltak, hogy az egyik János vitéz, a másik kobra akar lenni), lelki felkészülésbe fogtam foghúzásilag. Ennek megfelelően péntek reggel bedurrant arcüregekkel, eldugult orral és hasogató torokkal ébredtem. De azért csak belevágtunk a zurammal, még a kezdődő hóesés sem tarthatott vissza. Kezdetnek szereztünk egy zseniális János vitéz jelmezt, majd gyógyszertárat is találtunk, ahol kaptam csodaszert, kidugult minden szagló és hallójáratom. Nem állítom, hogy daliás léptekkel csörtettem be az Arc- és Állcsontsebészet kapuján. Viszont fogorvosnál ennyit még nem röhögtem. Három orvos toporgott körülöttem, de nem azér mer olyan nagy gáz lett volna, a dokinőmet cukkolták, bőszen ajánlgatták, hogy valamelyikük a mellkasomra térdel segítségképpen, és adták a jobbnál jobb tanácsokat. Ragaszkodott a gazdihoz a fogacskám, de érzéstelenítőstől kicsitszédülökleülökmégegypicitestől mindössze 30 perc alatt végeztem. Nem éreztem semmit, és bónuszként el is búcsúzhattam a drágámtól. Annak viszont rettentően örültem, hogy a dokinő pár nap nyugalmat és kímélő programot írt elő, annak még inkább, hogy mindezt a zuramnak címezte szemtől szembe :D
A betartásáról talán majd a következő posztban számolok be...
Jelenleg Louis Armstrong és Rudolf rénszarvas elfuserált utódjaként (igen, úgy trombitálok és a hangom is közelít) világítok kis piros orrommal a hóban. 31 foggal.
Ja és Motyi! Sörözni épp nem söröztem, de annyira tényleg nem volt vészes ;)

Mennyi? 30

2012-02-06T16:36:00.000+01:00

Igen, tudom, Lustanyunál kicsit túlzásba estem. Nincs 40 centi hó nálunk. Csak 30. De ekkorában pont ugyanúgy nem lehet húzni a szánkót :) Amúgy nincs bajom vele a sarki házunk ellenére sem, csak talán annyi, hogy a cicmákok is nagynak találják, és nem mennek bele a dolgukat végezni, kényelmesebb ott ahol nincs hó. Igen, a járdán. Brrrrr... Lecsendesedett az életünk, főleg hogy nem ülök autóba, mert szánkózni anélkül jobb... Mondjuk holnap már nem lógnak az oviból a srácok, szóval valahogy neki kell indulnom majd. Ez a masszív minusz 11, ez nem tetszik. Mondjuk igazából nem érződik, hogy ennyire hideg lenne, de hülyegyerek módjára röhögtem tegnap azon, hogy hozzáfagy az ujjam a fémhez azonnal. Igen, én is havaztam tegnap. Igen, nadrágféken jöttem le a töltésoldalról. Igen, csináltam hóangyalkát. Igen, a büdös kölkök rögtön polipot csináltak szegényből...

Nagy meló

2012-01-30T01:22:00.001+01:00

Jó nagy melóba fogtam, áthurcolom a múltamat a régi helyről, most már 2011 minden bejegyzése itt is olvasható, idővel mindent szeretnék átmenteni, sajnos a kommenteket nem tudom :(

Fotók

2012-01-29T23:42:00.000+01:00

Kezd a szenvedélyemmé válni, érteni még nem értek hozzá, de most már legalább van egy egész jó kis gépem, ideje megtanulni "játszani" rajta. Ma egy egészen érdekeset sikerült lőnöm vele, már címe is van: Szellemharcos

Négyes

2012-01-29T00:50:00.000+01:00

Ennyi célunk volt a mai napra :) Majdnem mindet sikerült teljesíteni, a hiányzó miatt kicsit szomorú vagyok, de annyira jellemző ránk, hogy ilyen történik, hogy inkább jókedvem lesz tőle, éljenek a háromgyerekesek :)
Az út mérlege egyébként kb 800 megtett kilométer, néhány nagyon értékes fotó, és sok-sok gondolkodnivaló.
Az első állomás volt a legnehezebb, hosszú hónapok óta most jutottunk el először apósom sírjához. A saját bánatomon túl nagyon szomorú volt Apucit ott látnom. Egy kérdés motoszkált a fejében, ki is mondta: miért nem vigyázott jobban magára? Hiszen 60 évesen még tényleg olyan fiatal volt... A második állomásunk kapcsolódott az elsőhöz. Majdnem leírtam, hogy sajnos, és igazából nem is tudom eldönteni. A pénzt, amit Apuci örökölt, mindenképp arra akarta-akarja használni, hogy ott, ahol Tata annyira szeretett élni, és ahol nyugszik, legyen egy hely, ahova mindig mehetünk. Néhány potenciális jelöltet tekintettünk meg, fotóztunk, tanakodtunk, tervezgettünk, nézelődtünk, közeledünk a megoldáshoz. Találtunk egy kis öreg házikót pincével a löszfalban, nézegetjük a fotókat és terveket szövögetünk. Nem mellesleg élveztük (csak kicsit, mert elég hamar elkezdtek hiányozni a pockok, akiket egy percre sem szabad szem elől téveszteni, mert pl a kicsi ezalatt a nem egész egy nap alatt megtanulta "kimondani" Bendegúz nevét: Bembembú... na ja tegnap Kende nevét tanulta meg, egész eddig nem volt hajlandó sehogyan sem nevezni...) a gyermektelenséget, tök hihetetlen is volt, hogy nem kell folyton a szemem sarkából lesni valamelyiket. Élveztük a csodaszép időt, utaztunk, jó messzire, mert nekem még volt egy kis elmaradásom, jónéhány puszit és ölelést kellett bepótolnom egy aprócska lányon. Jelentem rendkívül jól viselte, bár én csak a hordozó szerepét kaphattam meg ebben a románcban, ami Léni és Apuci között első pillanatban fellobbant. Figyelmeztettem is a kisasszonyt, hogy a pasi az enyém, de nem nagyon foglalkozott velem, épp Apucinak gagyarászott...
Bár a mai fotókból már WS blogján is kiderül mindenki számára, de én személyesen is igazolhatom, bloggerinánk remek formában van újra, ja és senki ne higgye ám el neki, hogy Lénivel bármi probléma lenne! A gyermek angyal üzemmódban működött ottjártunkkor, ezért nem is hiszem el, hogy csinálja másképp is ;)
Nem maradtunk nagyon sokáig, mert Léni is aludni vágyott már és ránk is hosszú út várt, de jó volt egy kicsit látni őket, és jól megszorongatni a csöppet, akit kívánság kora óta ismerek :) Engedélyt kaptam, így közölnék egy friss közös fotót a barátnőmmel:

Persze nem engedtek el bennünket üres kézzel, nem, sajnos nem Lénit kaptuk meg, de nagyon hálásak vagyunk, tényleg :)
Mivel másként alakult, mint terveztük, hazafelé indultunk, minden gyermekünket ébren találtuk, és jól megszorongattuk. Szép és tartalmas nap volt, rég szükségünk volt már rá :)

A mérleg pozitív oldala

2012-01-27T15:36:00.003+01:00

Van ám olyan is!!!Például itt van mindjárt a nagy. Rettenően készülünk az iskolába, nagyon tudjuk, ki az, aki ugyanabba az iskolába fog járni (legalább is bízzunk benne). Sportolunk rendületlenül, ami azt jelenti, hogy heti háromszor vízilabda előkészítőre viszi apuci, (csak halkan súgom már pillangózni is tud...) és heti egyszer lovagolni anyuci (itt meg tavasszal versenyezni vinnék). Hát nem mondom, fess és izmos kis legény :) Nagyfiúsodik, egy foga esett ki eddig, de lehet, hogy mire délután felkel,már a másodikat is kioperálta... Ettől függetlenül már 4 maradandó foga van, mert még kis esnek a fogai, már nő mögöttük az új, és 2 rágófogat is növesztett sutyiban. Amikor épp olyan lábbal kel, nagyon segítőkész, ilyenkor nem csak tud, de akar is segíteni még a kicsikkel is. Nagyon szeret számolni, ezt teljesen biztosan az apukájától örökölte :) A logopédus néni is csak dicséri, mondjuk én igazából azt sem értem, egyáltalán miért jár :)A középső most kicsit "el van hanyagolva", nem olyan látványos a fejlődése már, ebből adódóan kicsit kevesebb figyelmet kaphat talán, mert ezt érezteti is, természetesen kizárólag velem. Viszont elkezdett rajzolni, nem mondanám értékelhetőnek, de már legalább érdekli. Fantáziája határtalan, olyan járműveket és kompozíciókat épít legóból meg duplo legóból, hogy tátva marad a szánk sokszor.A kicsi meg... Tudom, abban a korban van, de egyszerűen egy tünemény. Jó, ezt 3 nappal ezelőtt nem így fogalmaztam volna meg, akkor épp elviselhetetlen volt, hisztis és makacs, folyamatos földön fetrengéssel, csapkodással és üvöltéssel. Aztán varázsütésre elmúlt (bízom benne) és helyette elkezdett beszélni. De olyan tempóban fejlődik, hogy csak nézünk. Egész mondatokat próbál elmondani, a legutóbbi például így hangzott: "Eemeet Szansza, vava." Vagyis elment Sanca ugatnak a kutyák. Az első szerelmi vallomást is megkaptam, amikor valamelyik nap közöltem vele, hogy nagyon szeretem, mire megölelt és azt mondta: "Éni te" vagyis én is szeretlek. Majd elmondta, hogy szereti a csacsiját és a nyusziját is. "Éni teete Caci, Nyu Nyu". Ma azt fejtegette, hogy ki szereti Bendegúzt. El is mondta, hogy ő is, Katus is (anyukája), Sanca (apuka) is. Az édes jó apját teljes mértékben levette a lábáról, mivel igaz én tanítottam meg neki azt a szót, hogy apuci, de ő az, aki azóta csak így hívja, és nem kevésszer hívja. És milyen hangsúllyal... Apuci esélytelen, hogy ne tegyen meg bármit amit kér a beste kölke. És ezt nagyon jól tudja ő is :) Rengeteg dolgot tudnék még írni róla :) Nem teszem, helyette majd megmutatom, mivel kocsonyásítja apuci lábait, és hogyan énekelgeti a boci boci tarkát.Én lassan kezdek kimászni a saját magamnak kreált kis szakadékocskámból, de akkor sem fogom leírni, hogy ez az év csak jobb lehet,mint az előző, mert az tavaly sem jött be sajnos. Igyekszünk szépen előre, meglátjuk, jól alakulnak-e a dolgaink. Mindenesetre holnap tessék szorítani nekünk, nézelődni megyünk, ha túl vagyunk rajta leírom majd, hol kíváncsiskodtunk :)

Családom és egyéb állatságok...

2012-01-27T15:08:00.001+01:00

Már rég rájöttem, legjobb, ha minden borzalmat csendes rezignáltsággal fogadok, mert különben rövid időn belül valami nagyon vendégszerető és nagyon mosolygós intézményben kötnék ki, így azt is megállapíthattam, hogy ha egy majdnem négyéves karácsonyra kap egy 7 éves kortól ajánlott játékot, és van egy másfél évesünk, akkor magától értetődően a hatésfél éves fogja lenyelni belőle az acélgolyót, majd jelenik meg drámai arccal, hogy ő akkor mostan meg fog halni. Nem volt a történetnek ilyen tragikus vége, az eredmény rövid (bár a napi biliben történő matatás időtartama alatt állati hosszúnak tűnő)terhesség után problémamentesen megszületett.Azt is tudomásul vettem nagy sóhajjal (néhány visszanyelt könny társaságában) hogy legkisebbemnek még a szokásosnál is egyedibb ujjlenyomata lesz. Mert az igazán kíváncsi felfedezők nem hiszik el eleiknek, hogy a kerámia hajvasaló bekapcsolva forró. Az igazán felfedező hajlamúak ezt saját kezűleg ellenőrzik. Majd óriási lufit növesztenek az ujjukra, kifakasztják, darabonként elhagyják, mindezt fakírarccal, néha csak a rend kedvéért nyüszögve keveset.Azt mondjuk már kissé remegő szájszéllel nyugtáztam, hogy darabokra tört bölcsességfogam nem menthető, ám ismernek egy agyon jó szájsebészt. Ühüm, én meg olyat, akinek már vésték ki bölcsességfogát...Azon meg már csak röhögök, hogy a laptop töltőkábele (és szerencsére csak az, és nem a gép maga...)és autós ülésfűtésem egyszerre ment tönkre...Nyilván történtek még hasonlók,mert nálunk ez mindennapos (egy frissen mosott kabátban lovardában földön hempergést már meg sem említek, szinte mindennapos lévén...), de több most hirtelen nem jut eszembe :) Ami tehát azt is jelenti, hogy nem is voltak olyan fontosak.;)

De ki az az Ede????

2012-01-27T14:51:00.002+01:00

Igen, tudom, ezer éve, és szégyelljem magam meg minden. De most itt. És sokat. És vicceset. Becsszó :)Ja, hogy Ede? Edét nagyon szeretjük, kedvencünk, fontos helye van Gigu és Hán uraságok mellett a szívünkben. Merthogy meg kellett állapítsam, hogy harmadik gyermekünk sem fog felnőni anélkül, hogy saját szót ne alkotna. Eddig tudom semmi különös. De úgy alakult, hogy eddig mindegyik gyerektől kaptunk egy olyan szót, amit bizony mi beleintegráltunk beszélgetéseinkbe,szerves részét képezve annak. Mert például Kende már kicsiként nagyon szerette a gigut, sőt a többi is, minden héten kell is vásárolnunk gigut. Nem találnátok ki, a kölesgolyóról van szó, így gondolom már sokan találkoztatok vele. Mi már csak akkor használjuk rá ezt a szót (vagy néha akkor sem, és fura tekintetekkel találkozunk)amikor "idegenekkel" kerül szóba. Zsombika rengeteg szót alkotott, azóta is, pedig lassan 4 éves lesz (lassan??? nincs az már 2 hét sem...) de a legnagyobb kedvencünk a HÁN. Megfontolt gyermek lévén általában jól megrágja a mondanivalóját, teljesen "helytelenül hát-tal kezdve minden mondatot, így állandó szófordulata a "hát, jó" illetve a szájából ez "hán, jó". A bővebb család azóta is napi szinten használja. És hát a mi Edénk. Csanád beszédfejlődéséről a következő poszt fog szólni, vagy az utána lévő, még nem tudom, hogy a hülyeségeinkkel vagy a büszkeségeinkkel rukkoljak-e hamarabb elő :) Na szóval Ede. Van az úgy, hogy egy pelenkás fenekét napközben is vízzel kell illetni (esetenként többször is...). Azok a szörnyű szülők viszont nem figyelnek oda, így szegény pelenkás(nélküli, jelen esetben) kényszerül arra, hogy figyelmeztesse a balgákat, a víz bizony ede. Sőt, időnként, aúú ede. Meg a radiátor is ede időnként. A kerámia hajsimítóról már ne is beszéljünk, majd csak egy későbbi posztban... Szóval ede. Kihuncutkodtam amúgy belőle, ki tudja mondani, hogy meleg. De nem erőlteti, és nekünk tökéletesen megfelel Ede.

Kedvenc

2012-01-06T17:27:00.000+01:00

A karácsonynak volt egy pillanata, amit szeretnék nagyon mélyen bevésni, mert annyira csodálatos érzés volt. Látni az én négy férfimat együtt táncolni. Apucinak Jézuska meghozta az új Csík albumot és első hallgatásra mindenkit megihletett. Ezért most álljon itt egy fotó és egy rövidke videó, hogy megoszthassam veletek ezt a pillanatot.

Nálatok volt ilyen kedvenc pillanat?

Murphy idén korán munkába állt

2012-01-03T22:19:00.001+01:00

Az gondolom, az, hogy elfogy a pelenka, a legjobb családban is előfordul. Kicsit neccesebb a dolog, ha mindez vasárnap történik. Picit gyanús az, ha ez a bizonyos vasárnap január elseje, amikor ugye minden zárva van. Nagyon nem aggódunk, mert egyrészt egyetlen pelenka még van, de ugye széles a család, itt is, ott is, szok lenni vészpelus. Hát most nincs. Van viszont mintagyerek, akit ha megkérnek, hogy ma talán ne kakáljon, megteszi. Esti fürdés előttig bírja, szeretjük érte. Nincs nagy aggódás, reggel első utunk a drogéria. Reggel viszont Murphy kolléga vicces kedvében ébred. Ezért a pelenkás öklendezve ébred. Majd nem csak öklendezik. Anya pozitív, semmi gond, biztos túl sokat evett tegnap. Legnagyobb kikönyörgi a vadiúj nadrágját, ám óva int az autózástól mert Csani tutira le fogja őt hányni. Anya szeme előtt azonban csak egy dolog lebeg, pelenkát kell venni. Mindenki az autóban, induljunk. Jó, semmi baj, ne üvölts, szállj ki. Igen, látom, hogy lehányta a nadrágodat. Szálljon ki mindenki. Nem, ne sírj már hangosabban az öcsédnél, nem is te vagy beteg. Vesd le a nadrágodat. Mindenki vetkőzzön le. Mosógép teletölt. Nézzetek mesét, mindjárt jövök. A kád már tele gyereküléssel... Na nézzétek még, mindjárt jövök. Basszus a kézifékre is jutott... Csanikám te be vagy kakálva?? Nézd, kisgatya, húzzuk fel. Hugi, sos, hozz pelust. Kaka? Gyere a bincire. Semmi baj, majd kimosom. Nézd ez is kisgatya. Hova is raktam a ruhás zsákokat? Nézd, cicás badi. Kaka? Nem baj nyuszikám, ügyesen pisiltél, a kisgatyát kimosom. Kapcsoljunk három szabólegénykét? Persze csillagom. Ezzel meg mi a fene van? Kékhalál, basszus. Huhh, pelus, köszi. Mi ez a csatornaszag? Jesszus fiam, ez borzasztó. várj, elindítom a mosógépet. Igen, harmadszor. Nem, még mindig nincs kevesebb szennyes a fürdőszobában... Igen, érzem, hogy büdös, kisfiam, rögtön. Gyertek ebédelni. Csani ne pakolj. Jó, ne mozdulj, mindjárt felsöpröm. Ne gyere le mert elvágja a lábad. Ebédeljünk, szép álmokat, mindenki aludjon, hol az ágyam...

Évvége

2012-01-03T21:58:00.001+01:00

Ha őszinte akarok lenni, életem legnehezebb adventjén vagyok túl. Azt írtam túl vagyok, valójában csak bízom benne, hogy így van. Szép is lehetett volna, mert sok jó élmény próbálta széppé tenni. Én viszont szenvedtem, gondolkodtam, legtöbbször éjszakákig. Végül a karácsonyunk már szép lett, persze most sem pihenős, pedig már vágytam rá nagyon. De akinek ekkora családja van, erről ne álmodjon. Mégis szép volt, a gyerekek olyan ajándékokat kaptak ,amire már nagyon vágytak, így az öröm még nagyobb volt (kis közjáték: most hogy hátranéztem, azt látom, hogy Csanád épp kinyitotta a mosógép ajtaját és bőszen rángatja ki a ruhákat a kosárba, Zsombi mellette üvegből issza az ásványvizet...ugyan kitől látták?...), mindenkivel tudtunk időt tölteni, nem volt rohanás, arról (is) szólt az ünnep, amiről szólnia kell. Az év utolsó két napján végre pihenni is tudtam, egész konkrétan nem voltam hajlandó semmit csinálni, és 10ig aludtunk, és olyan jó volt. Végre arra is jutott időm, hogy leüljek a névnapi könyvemmel és egy doboz mozart golyóval és igazán pihenjek. Az évet mulatsággal zártuk, barátaink meghívásának eleget téve, játszottunk, tüzijátékoztunk, virsliztünk, pezsgőztünk. A fiatalok derekasan bírták az iramot, 1/2 2 táján indultunk haza, akkor már azért volt egy-két nyüszögés, de amúgy végigjátszották az estét. Csanád arcát volt nagyon érdekes nézni a himnusz alatt. Nem értette mi történik, de valamit mégis érzett, mert hol a képernyőt, hol bennünket nézve, ő is viszonylag mozdulatlanul állt, csendben. Megható pillanat volt.
Gondolkodtam, hogy csinálok egy éves összegzést. Nem fogok. Belekezdtem, de annyi bánat zúdult rám, hogy inkább nem teszem. Csak bízok abban, hogy az angyalaink vigyáznak ránk, és ez a 2012-es év már tényleg jobb lesz, mint az előző.
Azért néhány képpel megbombázlak bennetek kedves olvasók :)

Csukázok, jó?

Holtágunk panorámája

Keményen dolgoztak

Csani szerint a puffokat így kell használni...

Királyfik rénszarvasbőrben :D

készül a mézes


körtánc, mostanában nagyon menő


Szalvadorom hátán


Sütiszörny elpucolja a mézest

Csanád utoljára mondom, a csillagszórót majd a végén...

Hát ilyen lett végül

család

órákig elmolyol vele

nagy munkában


Áj...láv...jú...áj....láv...jú...


balról jobbra: Ádám, Bendegúz, Zsombi, Kende, Csanád, Bogi, Noémi a 7 unokatesó

Új év jön...

2011-12-31T15:14:00.002+01:00

"Ne felejtsétek, holnap új évre ébredtek. Kívánok nektek minden jót hozzá. Kívánom, hogy legyen egészségetek, maradjatok erősek és tiszták. Szeressetek, ha tudtok, s élvezzétek, ami nektek jár. Kívánom, hogy tiszteljétek felebarátotokat, ha egész, még inkább. Ne bántsatok felelőtlenül, néha már embertelen a gáncsoskodás. Kívánom, hogy viseljétek felemelt fejjel a nehézségeket, küzdjetek és bízzatok. Magatokban leginkább. Kívánom, hogy öleljétek át gyermeketeket. Jövőjük a markotokban lüktet, tartsátok szorosan lényüket, egyszer meghálálják. Kívánom, hogy értsétek még szüleitek szavát. Fogjátok a kezet, mely bölcsőtöket ringatta, mert aki a múltat tenyerén hordozza, esélyt kap a jelenre. Végül kívánom, hogy tartsatok ki. A végsőkig. Akkor tán lesz világ. Vég nélküli, nektek való, csodálatos. Kívánok egy boldogabb új évet Barátaim. Vigyázzatok magatokra mindenképp."/ Franco Marco/

József

2011-12-15T22:26:00.001+01:00

József hatalmas változást hozott az életünkbe. Már a mesélőn is csodálkoztam, de amikor azzal jött haza, hogy ő lett József, mert Csabi sírt, hogy nem akarja és ő elvállalta! megvallom mélyen megdöbbentem. Mert az én nagyfiam nem a szereplési vágyáról híres. Gyakorlatilag az eddigi farsangokon megmozdulni sem volt hajlandó, nemhogy a jelmezét felvenni vagy akár a nevét megmondani. Ezért eléggé kétkedve fogadtam a hírt. De megkaptuk a szövegét, gyakoroltuk is. Félelmeimet megemlítettem az óvóknak, ők azt mondták, József bár kissé halk szavú, de együttműködő. Ma azért nagyon izgultam, de az óvókat és a menyemet (Mária) kivallatva meg kellett nyugodnom. Az idősek otthonában az előadás rendben lement, József beszélt. Így már alig várom, hogy vasárnap a templomban én is megnézhessem. És igen,a mai nap azt bizonyította, Kende változik, nyílik, fejlődik. Délután az iskolában kicsit kárörvendően vihogva megállapítottam, ha ez a kis csapat tényleg így együtt kerül be, kő kövön nem marad. Mintha minden nap ide járnának, annyira oldottak voltak. Kicsit fájó, mégis nagyon jóleső érzés volt ezt látnom. Mégiscsak az elsőszülött magzatomat rabolják majd el szeptemberben...

Valószínűleg az utolsó

2011-12-15T22:15:00.002+01:00

Úgy tűnik, ez az utolsó doboz tápszerünk. Megkóstolta Csani a rendes kakaót, és az eltűnés sebességéből arra a következtetésre jutottam (ha nem láttam volna egyébként, milyen hevesen bólogat, ami a tetszését hivatott kifejezni) hogy ez bizony ízlik neki. Amúgy is majdnem 2 éves már, a többiek is kb ilyen idős korukban ismerkedtek meg a tehéntejjel, bár ők tápszer helyett anyatejre szavaztak inkább. Szóval a legkisebb is nagyfiúsodik már :)

Szép esténk lesz...

2011-12-15T22:08:00.000+01:00

ha majd megöregszünk..." na ez a dal jutott eszembe ma este. Eleve nehezített pályánk volt, kezdjük e legkisebbel, ő mostanában alvás sztrájkol, ezt úgy kell érteni, hogy másfél óra kemény munka már néha elég, hogy elaludjon, de volt már, hogy egész délután csendben játszott alvás helyett. Ma másfél óra küzdelem és néhány sérülés árán aludt el, ám idő előtt felébredt. Zsombi második napja itthon dekkol, mert sűrű zöld csapatok masíroznak rendületlenül az orrocskájából, és már 2 napja időnként felmegy a láza. Kendének pedig hosszú és fárasztó napja volt, ovi, ebéd után a betlehemes műsorral egy idősek otthonában vendégszerepeltek egy másik városban, utána pedig a leendő suliban voltunk az ovisok karácsonyán. Szóval igazából semmi jóra nem számítottam, de a valóság felülmúlta minden elképzelésemet. A vacsora még valahogy lement, jó, Kende hisztizett párat, nem vacsorázik, lefekszik, ő mért nem kapott kakaót, májkrémes kenyeret is kér stb stb. De ami utána történt... Mondtuk nekik, irány a kád. Erre kórusban kezdtek üvölteni, hogy ők ugyan nem fürdenek, lefekszenek. Mondtuk jó, akkor irány az ágy. Mire kórusban kezdtek üvölteni, hogy nem, ők fürdeni akarnak. Ezt még párszor végigjátszottuk, mire meguntuk. De most már talán egyik sem fog kijönni semmiért és alszanak. És holnap van utoljára ovi az idén...

Hajfestésem okai

2011-11-30T23:46:00.001+01:00

Nos ez a kis novellagyűjtemény ma még egy fejezettel bővült, amikor a legkisebb királyfit megláttam térdelni. A kanapé tetején.

Mai friss

2011-11-25T23:43:00.001+01:00

Tisztelettel és nagy büszkeséggel szeretném bejelenteni, hogy a mai oviolimpián Kendéék az ezüstérmet szerezték meg. A fiú is rém büszke magára. :)
Túléltük a harmadik félnapos áramszünetet is, már épp elég volt belőle. Mellesleg az oviban sem volt áram, se fűtés se világítás.
Ma mindkét nagyfiú remekelt a lovagláson, már ügetni tanulnak, és nagyon jól megy nekik! Csanád meg boldog, ha lovat lát, simogatja őket, és minél többet igyekszik a hátukra kerülni.
Említettem pár napja, hogy Kendének kiesett az első foga és már nő is a helyén az új. Ma odajött, hogy nézzem már meg mi az a szúrós az ínyén. Hát kérem a rágófogai mögött nő egy fog. Minden biológiai tudásomat összeszedve is csak bölcsességfog lehet. Természetesen meg fogom mutatni fogorvosnak is, egyelőre csak hüledezünk.
A nap mondása pedig Csanádtól származik, aki megunta, hogy Kende folyton piszkálja, és elküldte őt szebb vidékre a következő szavakkal: "Nem! Buta!" Végünk van...

Már megint a halak...

2011-11-21T14:37:00.001+01:00

Kivételesen nem az enyémek, Kende akváriumában pörögtek fel az események. Azzal kezdődött kb egy hete, hogy szűrőtisztításnál kissé hanyagul jártam el, és kettő darab kis tapadókorongot nem tettem vissza a helyére. Na az a kis luk elég volt arra, hogy a csíkhal feltekerje magát a szivattyú propellerére... Nagy gyászolás, na gyorsan cseréljük ki. Kicseréltük, nagyobbra, szebbre. Szombaton megint szűrőtisztításra vetemedtem. Le is ejtettem, le is tört belőle 2 apró darab. Ez két apró luk pont elég volt arra, hogy az a hülye csíkhal széttépesse magát a rotorral, és teljesen tönkretegye a szűrőt. Vasárnap este. A Boltban persze nem lehet kapni. Ma reggel meg ugye nem volt autó... Megoldottuk, ezt is. De mi jön még?

Nem is én lennék...

2011-11-21T14:23:00.001+01:00

Tegnap este valami belémnyilallt úgy 8 körül. Talán a gyermek látványa rémisztett meg, talán a hanyag anya kissé kínos fílingje. Mindenesetre közöltem az elsőszülöttel, hajvágás, MOST. Hosszú hetek óta halogatjuk, tüsi haját már gumizni tudnám... Nevezett kötelességtudóan vérnyogott és menekült, végül amikor elkaptam (igen üldözni kellett) azzal az ígérettel, hogy utána tanulunk, le lehetett ültetni a székre. Amikor az első csíkot levágtam középen, még jobban elszörnyülködtem. Nem is látszott ilyen hosszúnak. A szörnyülködés később sem hagyott alá, mert maradt az egy csík, a hajvágó vasárnap este 8kor megadta magát. Na mármost a gyerek így nem mehet óvodába. Már a kocsiban ülve felhívtam a hugom, bár tudtam, hogy nincs neki, de gondoltam hátha vannak csodák (sokkal jobban mondjuk nem jártam volna, mert messzebb laknak a Boltnál). Nincsenek, mehettem vásárolni. Viszonylag kevés véráldozattal megúsztam, nagy boldogan be is rohantam a szerzeménnyel és rekordgyorsan ledózeroltam a subát a gyerek fejéről. Nem, nem túlzok a subával, tényleg egyben maradt a lenyírt haja... Megnyugodva tértem nyugovóra. Reggel a férjem hangjára ébredtem. Már ez is fura volt, általában csak egy puszit kapok. A hang azt közölte velem, hogy van egy rossz, meg egy jó híre. Na ez már annyira nem hangzott jól, hogy mindkét szemem kinyitottam (ez tőlem igenis teljesítmény). A rossz hír az, hogy este bedugva felejtettem az ülésfűtést, így lemerült az akkumulátor. A jó hír az, hogy viszont tök jó meleg volt, mikor beült. Majd amikor megkérdezte, hogy elmegyünk gyalog az óvodába, vagy szóljon apukámnak, már meg is tudtam szólalni: megoldjuk... Megoldottuk, ezt is. Meg még mást is, lásd fentebb...

Anya-apa

2011-11-18T22:26:00.001+01:00

A gyerek fejébe vette, hogy beéget, de vastagon. Mert hát valljuk be, elég kínos, amikor a gyermek egy szinte vadidegen emberhez rohan oda, hangos Apa-Apa! kiáltással. Az okra még nem jöttem rá, de néhány napja mindenkit anyának és apának szólít. Ha megkrdezem tőle, hogy van mondjuk a nagybátyja, rögtön rámutat, ha kérem, a nevét is kimondja, de ha szól hozzá, azt úgy kezdi: Apa! De apának hívja a barátainkat, a szomszédot, és anyának az anyukámat, a hugomat, a sógornőmet, és barátnőket. A vég az volt, amikor ma apának nevezte Kendét. Amikor rászóltam, hogy ő nem apa, akkor anyának szólította....

Motolla úr fejlődik

2011-11-18T22:21:00.001+01:00

Bizony, határozott fejlődésről tudok beszámolni. Az első este után, amikoris 9x kellett a fiatalembert megkérni, hogy mégis csak feküdjön már le és ne csak az etetőszékben játssza azt, hogy alszik (nagyon komoly, hátradől becsukott szemmel és fapofával, olyankor nekem csssss-egnem kell, hogy halkabban, Csani alszik, és akkor ő nagy vigyorogva felpattan), a következő este csak és csupán 3 alkalommal kísértem vissza, tegnap délután egyetlen egyszer kellett, na jó este volt egy kis visszaesés, mert nem én altattam (végrevégre barátnőztem kicsit) és nagyjából 9x kellett visszafektetni, ebből 2x a bejárati ajtótól kellett lefeszegetni, amit "anya-anya" felkiáltással rohamozott meg... Ma délután is kevés számú menetünk volt, este is maximum 3. Szóval büszke vagyok rá erősen.

(Majdnem) csorbacsík

2011-11-18T22:10:00.001+01:00

Bizony ez a nap is eljött, Kende kiműtötte magának az első lötyögős fogát. Nagyon bátran, vagányan, azóta is ettől kocsonyásodik a Ficánkás lányok térde... És még a Fogtündér is eljött hozzá (naná, miután éccaka farkafölvágva rongyolt el ajándékért...), ajándékot hagyott a párnája alatt és minden teleszórt csillámporral :) Sőt, a nagy Sherlock azt is kinyomozta, hogy minden bizonnyal azért van még az orrán is csillámpor, mert azt a Fogtündér megpuszilta. Bezzeg Zsombit biztos nem puszilta meg! És hogy miért csak majdnem csorbacsík? Mert 3 napja mindjárt fel is fedeztem, hogy a lötyögős foga mögött már úgy kb 3 mmre ki is nőtt az "iskolásfoga". Meg is dicsértem magam, milyen figyelmes vagyok... Azon meg már csak nagyon halkan és nagyon elfordulva röhögünk, hogy ez mit tett az ő csodás "sz" hangjaival, amivel egyébként logopédushoz is jár (nagyon lelkesen egyébként, imádja), valamint, hogy a logopédusnéni diplomáját széttépve indiánszökelléssel fog elmenekülni a következő alkalomról, amikor is kiderül számára, hogy kezdhet mindent elölről :))))))

Terézanyu nyugdíjba mehet, megjött Kendemami...

2011-11-15T23:11:00.001+01:00

Aki nem rendelkezik kötélidegzettel a hülyeséghez, ne olvassa tovább!!!
Lentebb tettem pár megjegyzést az akváriumra. Az úgy van, hogy valami karmikus késztetést érzek a mindenféle népesség szaporítására. Ezért aztán beszereztem még időben mindenféle felszerelést (szülőszobát, szám szerint kettőt) ami ahhoz kell, hogy az akvárium újszülött lakói ne legyenek pár perc lét után haleledel. Egy-két megbízható anyuka teszi is a dolgát, pár nappal ezelőtt 16 kis halacska bitorolta az egyik szülőszobát, már 1 hónaposak múltak, tudtam,nemsokára megint lesz dolgom :) Egyikanyuka már napok óta sínylődött a másik szülőszobában, juszt se volt hajlandó produkálni, hát kiengedtem mérgemben. Aztán lelkes szurkolókórus kíséretében és vért izzadva szedegettem össze 9 kis túlélőt. Elkülönítőben vigyorogtak tovább, biztonságban. Már vagy 3 naposak is lehettek, amikor úgy gondoltam ideje kipucolni a szűrőt az akváriumban. Nyilván már rájöttetek, ebben is találtam még kettő apróságot. Aztán történt egy szörnyű baleset, Kende csíkhala belehalt a szűrőbe, azonnal pótlást igényelt. A jól bejáratott halasboltban találtam is méltó utódot, de mivel rém kíváncsi természet vagyok, elnézegettem a többi akváriumot is. Természetesen kiszúrtam az egyikben egy csomó picúrt. Persze rögtön firtatni kezdtem az ő további sorsukat, hát, hogy őszinte legyek, a halas még nem nagyon találkozott ekkorákkal, hozzá már nagyobb korukban kerülnek, a picik sorsa bizony nem túl rózsás. Na itt bekapcsolt a karmikus agybajom, kihalásztam 14 bébit, itthon a többi bölcsődés közé eresztettem őket. Ekkor tartottunk ugye huszonötnél. Éjjel isteni sugallatra a kínzókamrába (szülőszoba...) pilickáztam a következő delikvenst, aki előtte szintén nem volt hajlandó szülni. Reggel 35 halacska várta megmentőjét. Igen, ez már hatvan. Aznap rájukjártam sokat csodálkozni, ennyi halat még azért én sem látok minden nap, hát azt látom, hogy az egyik halam elég szomorkás, mondhatni búval bélelt. Gondoltam nem fog megártani neki, ha kicsit elkülönítem. Ártani nem ártott, de kb egy óra múlva 14 kishal úszkált körülötte... Ezeket is kihalásztam, többször is, mert persze ezek olyan kicsik lettek, hogy ki tudtak szökni. Nem részletezném, aznap hányszor és honnan próbáltam kiimádkozni kb 3 mm hosszúságú halacskákat, kész szerencse, hogy most egy hónapig nyugi van... Szóval több, mint hetven bölcsődésem van a 16 óvodás mellé, és az tuti, hogy nem vagyok normális...

Motolla úr tréningezik

2011-11-15T23:03:00.001+01:00

Egen, galádanyu beszigorított. Azt gondoltam, ha délutánonként néha sikerül egyedül is elaludni, talán-talán este is menne. Ma úgy éreztem, most vagy soha (na jó ebben vastagon benne volt a 2 idősebb csirkefogó, akik nem nagyon bírtak ma este magukkal), nagy levegőt vettem, betakargattam, kezébe adtam egy-két kedvencét (ööö, egymás után, merthogy mindet hozzám vágta, észlelvén a sunnyogást...) elköszöntem és kijöttem. Ha jól számolom, kilencszer. De győztem. Végül sírés nélkül, kicsit duzzogva ugyan, de elaludt szépen. Az a vicc, hogy most még lett is volna mit nézni az akváriumban, na erről is írok mindjárt.
Persze azért nem vonok le messzemenő következtetéseket, gyanítom holnap legalább ilyen hosszú tréningen veszünk majd részt, az sem kizárt, hogy Motolla úr beveti a nehéztüzérséget, úgyis mint szépen (értsd könyörögve) nézés és ágyba maga mellé húzás...

Ma van a nagy nap!!!

2011-11-14T21:55:00.001+01:00

Kis barátnőm a mai estét választotta, hogy elinduljon e világot felfedezni. Nagyon nagyon nagy szeretettel várjuk WS kisbabáját!

Frissítve!!!!!
Eszter Heléna ma reggel csodát hozott szülei életébe, sok boldogságot Nekik!

Motolla híradó

2011-11-13T00:49:00.001+01:00

Ma esti legfontosabb híreink: dráma a kisszobában! Szerelmi háromszög alakulóban! Egy ágyban a mackók és Csanád! Csókok csattantak, beépített informátorunk mindent látott!Természetesen azonnal jelentkezünk, amint újabb részletek szivárognak ki.

Őszöltünk

2011-11-12T00:45:00.001+01:00

Az október végi hosszú hétvégét aktív pihenéssel töltöttük, de szavak helyett inkább álljanak itt a bizonyítékul a képek, milyen jó muri volt:

templomromot másztunk Dörgicsén


a nagyon bátrak le is ugrottak (én is, de az erről készült fotót hosszas kínzás hatására sem fogom megmutatni...)

a nagy bohóckodás utá megpihentünk a domboldalon

Nagyvázsonyban a fiúk ágyút töltöttek

"de miért csak egyedül dolgozok??"

Eközben a várúr...

"Márpedig egyedül nem gürcölök!!"

füredi távolbanézős

füredi sóvárgós

nagyon izgalmas sötétben komponállni

kicsit hosszú volt a nap...

utazócirkuszunk hazafelé tart...

Visszanyal a fagyi

2011-11-12T00:30:00.001+01:00

Amikor a poszt megfogalmazódott bennem, még végtelen szülői büszkeség feszítette a mellkasom. Vigyorogva meséltem, soha nem gondoltam volna, hogy ennyire örülni fogok annak, hogy az egyik gyerekem belepisil a kádba. Ez amúgy tényleg nagy büszkeséggel tölt el. Nem maga a tény, hanem az, hogy szabályozni tudja. Másfél évesen. Ám azonban ami a kádban vicces, az a szőnyegen már nem annyira, ahogy azt is kibírnám röhögés nélkül, ha nem kellene a legkisebb helyiségből kibányásznom naponta 5x a wc-kefével könyékig a csészében vájkáló vigyorgó pelenkást. És a binci is jó móka, egész addig, míg nem akarja a kezembe nyomni, ölembe tuszkolni az ebédlőasztalnál.
Én tudom, hogy még sokkal inkább ez, mint hogy 3 éves korában azon siránkozzak, hogy még pelenkás (egyébként nem tenném :D), de basszus mikor nőtt ekkorát ez a gyerek?????

M.

2011-11-11T02:02:00.000+01:00

Úgy tervezem, a legkisebb királyfi nevét ezzel fogom kiegészíteni.
É..... M. Csanád. Szerintem jól hangzik. Bár nem tudom mennyire lesz rá büszke felnőttként. Miért? Hát, nem voltam vicces kedvemben, amikor ezt kitaláltam...
Szóval hogy mit is takar az M. M, mint motolla. Napközben még hagyján, mindaddig jól elvagyunk, amíg nem kezdi el rángatni a karom, amikor mondjuk kézzel esetleg itt a gépen írok. De a lefekvés az egy kész rémálom. A szándékkal nincs gond, boldogan indul aludni miután kiosztotta a megfelelő számú puszikat. Le is fekszik szépen, bár előtte még népszámlálást tart. Minimum a cicának és a csacsinak meg kell lenni. Lefekszik. Ez tart kb 1 másodpercig, onnantól jön a motolla rész, úgy fél órán át. Átszámoljuk az állatkákat. Át is rendezzük őket. Ki vesszük a párnát, mert nem férnek tőle az állatkák. A párnát haladéktalanul vissza kell tenni. Kell a cica. Azt begyűri maga alá. Kell a másik cica is (kesztyűbáb). Azt is begyűri. Meg a csacsit is. Hol van a cica? Megvan, örülünk. De hol a csacsi? Azt is előbányásszuk. Megszeretgeti a bocis párnát. Eldobja, nem kell. Lefekszik. Azonnal visszaköveteli a bocis párnát. Meg a csacsit is. Megnézi, még mindig megvan a bárány is. A fél állatkertet megint begyűri maga alá. Lefekszik. Nem kényelmes, pózváltás. Kiszedem a rátekeredett takaró alól. Lefekszik. Megpróbálom kipattintani az ágy két széle közül, mert keresztben beszorult. Lefektetem, betakarom. Kezébe adom a macskát. Elveszem a hozzám vágott párnát. Megfenyegetem. Újra betakarom. Leszedem a fejéről a takarót. Lassan elcsendesedik. Bámulom az akváriumot, várom, hogy becsukja a szemét. Nem nézek oda, nem szabad. "Nem. Nem, anya nem. Nem, anya nem, anya nem." De igen, figyelek rá, megsimogatom, betakargatom. Nézem hogy kergetőznek a halak. Amikor már pár perce egyenletesen szuszog, megpróbálok kiosonni. Ha túl korán, kezdhetem elölről.
És mostanában minden este ez a program. Akvárium nélkül már megőrültem volna...

Helyzetjelentés

2011-11-11T01:00:00.000+01:00

Megvagyunk ám :) Most már a bejegyzéseim is, bár pár óráig azt hittem, amit augusztus vége óta írtam elszállt az űrbe...
Nem állítom, hogy sokat unatkozunk, valamelyik kölkőce mindig kitalál valamit, hogy jól szórakozzunk. Zsombort még mindig AtomAntinak, időnként Gazfickónak becézik az oviban, már borítékolták, hogy kenterbe fogja verni az egyébként nem elhanyagolhatóan hóhányó bátyját. A legkisebb sem kíván lemaradni, mindent utánuk csinál, készítettem is egy felettébb vicces (legalábbis szerintem az) videót arról, amikor a becsúszó szerelést koppintotta le róluk.
Eddig a nagyvonalakban, innentől igyekszem konkrétumokkal szolgálni, van is már 1-2 készen, hamarost le is körmölöm ide.

Bréking nyúz!

2011-10-21T15:29:00.000+02:00

Iszonyatos öregedésbe kezdtünk apjukkal, nem véletlen számolgattam én tegnap az ősz hajszálaimat... Kendének megmozdult az első foga, ő nagyon boldog és mindenféle keményekbe harap, hátha, mi meg lelkibetegek lettünk.

A mai nap tanulsága

2011-10-19T15:30:00.000+02:00

Az, hogy azonnal visszaülsz a lóra, csak kis része a gyógyulásnak. A következő alkalom, amikor lóra ülsz, ugyanolyan betyárnehéz.

Már megint a legkisebb...

2011-10-17T15:31:00.000+02:00

Bár ugye ez nem annyira meglepő, ő van abban a korban, amikor csomó újdonsággal lepi meg párásodó szemű eleit.
Sztori námbör van:
beszélgetés résztvevői Apa, Anya, Csani
Cs: Apa!
Anya: Igen, ott van apa.
Apa: És ő kicsoda?
Cs: Anya. ... Én i(s) anya!!!

Sztori námbör tú:
Zsombi betyár, vagy nevezzük talán Atom Antinak (by ovi), esetleg Pumuklinak (ezen elnevezés 1 óra múlva okafogyottá válik, megszabadítjuk a lobonctól) lebukfencezik a szülői ágyról, szívettépő zokogás, görögdinnyényi könnyek, anya átölelve vigasztal. Legifjabb érkezik, terepet felmér, huncut szemvillanás, gyermek földön elterül, hangos "zokogással" feltápászkodik és teátrálisan kinyújtott karokkal szintén karomba zuhan, ott némileg röhögve tovább zokog. Anya nem némileg röhög...

Már reggel

2011-10-17T01:30:00.000+02:00

olyan rossz érzésem volt. Amikor a piacon láttunk elhúzni egy mentőhelikoptert, ez csak erősödött. Pár perc múlva a koraszülött mentőnél már a hideg futkosott a hátamon, és könny szökött a szemembe (mint mindig). Fel is ívtam a hugom, mint mostanában ilyen eseteknél mindig... Persze csak jó hírei voltak, Bendegúz végre hajlandó enni rendesen, nem is sokkoltam a hívásom okával. Ebéd előtt nem sokkal, helikopter zajt hallottam, nagyon nem is figyeltem először, a katonai gépek felettünk szoktak elszállni. De ez sokkal közelebbről és sokkal hosszabban hallatszott. Kimentem az udvarra, már vert a víz, mentőhelikopter volt, leszállóhelyet keresett. Tőlünk kb. 50 méterre szállt le. Kende nagyon izgalomba jött, neki nyilván ez csupán érdekesség volt. Pár perc múlva láttam jönni a mentőt is. A fiúk kimentek az udvarra, hogy lássák, mikor indul a madár. De a madár nem indult. Bejöttek ebédelni, állítólag hallották, egy idős nénit ütöttek el... Befejeztük az ebédet, még mindig semmi. Én már egyre rosszabbul voltam, mert Kende folyton kérdezgette, mikor indul már el. És én tudtam, semmi jót nem jelent az, hogy még itt van. És egy borzasztó párhuzam fészkelt az agyamba. Május végén apósomért egy órán át küzdöttek, várta a helikopter, de végül sajnos már nem vihette el. És ez a borzasztó érzés egyre fokozódott, már nem tudtam könnyek nélkül válaszolni Kendének. Végül kb 1 óra múlva elindult a helikopter, Később kiderült, egy 20 éves lányt vitt, a szomszéd utca sarkán ütötték el, a Fiat erősebbnek bizonyult a biciklinél. Nincs még hír róla, de az érzéseim nem lettek jobbak. Utálom az ilyen napokat...
Frissítve: meghalt a lány :(

Na ezen is túlestünk

2011-10-13T15:40:00.000+02:00

OK, igazából csak én. Viszont én szó szerint. Jelen állapot szerint csak a büszkeségem sérült komolyabban...

ÉN

2011-10-11T15:39:00.000+02:00

Nem, nem rólam fog szólni :) Csanád kezdte el használni önérvényesítésének fontos eszközét. Határozottan vicces, amikor reggel megkérdezem ki kér kakaót, és a három fiú kórusban válaszol: én! én isz! ÉN I!
A fotókon, tükörben és létszámellenőrzésnél is mondja. És nem csak ezt, kétszavas mondatokat hallok tőle! Ma majdnem leszédültem a székről, amikor ebédnél (2 tányér paradicsomleves után) a raviolit kóstolva közölte velem: NEJJÓ! Nem ízlett neki, nem is ette meg. Ezt is, azt is, itt is, ott is, ide is, oda is, ott van. Ezeket mind használja. A legújabb szavak a lufi, csúszik (fóbiája a vizes padló...) elcsúszok, csiga, heló, oké, és amin ma reggel borultam meg, amikor kiküldtem köszönni a fiúknak: JÓGEGE! Jó reggelt kívánt imádott, bálványozott és mindenben utánzott bátyjainak. Tegnap kiment az udvarra, én bent molyoltam valamit, de kinéztem, és kerestem. Ült a padon, felnézett valami nagyon fontos bütykölésből, és mosolyogva csak annyit mondott : NÉ! Valami kis vacakot nézegetett. Hihetetlen, milyen okos, és hogy mennyit jelent az, hogy "sokadik" gyerek.

Tente anya

2011-10-11T15:38:00.000+02:00

Nem tudom, nem írt még senki tanulmányt a "Tente baba" kezdetű klasszikusról??? Komolyan mondom, hipnotikus hatással bír... Általában a második versszaknál jelentkeznek a kezdeti tünetek: szemdörgölés, ásítozás, rebegő pillák. Majd néhány ismétlés után a teljes kóma. Félelmetes, hogy mindig elérem vele ugyanazt a hatást...
De ha már altatás: komolyan mondom, több, mint egy hetembe telt, hogy észrevegyem, Nyunyuka magával vitte az ujjszopást. Döbbenetes, hogy azóta egyszer sem láttam a kezét a szájában, kivéve mikor a 16. kis szenya foga bújt ki. Végiggondolva, amíg Nyunyuka él, soha le nem szoktattam volna az ujjszopásról... Néha kísértésbe esek azért, hogy Eriberitől zokogva kérjem, intézzen nekem Nyunyut, főleg mikor második órája játszuk a "feküdj le kicsim aludj szépen ne gyere utánam azonnal feküdj vissza" verklit, és csak az segít, ha mellé fekszem, és még így is én alszom el hamarabb...

Hoztam valamit :)

2011-10-07T15:37:00.000+02:00

Hoztam nektek egy fotót Sokforgós Feketeszemű Bendegúzról :)

Megérkezett

2011-10-06T15:36:00.000+02:00

Sz. S. Bendegúz 47 centiméterrel és 2550 grammal megérkezett közénk. Én vagyok a legboldogabb nagynéni :)

Kívánság

2011-10-05T15:35:00.000+02:00

Esti meseolvasás, a mese utolsó mondata: Te mit kívánnál, ha neked is lehetne 3 kívánságod?
Kende: "Hát azt, hogy meglegyen Nyunyuka..."

Kemény

2011-10-02T15:34:00.000+02:00

Kemény napokon vagyok túl, sokféle értelemben, de egy az, ami igazán fontos. Annyit mondogattam itt is, hogy Csanád milyen nagy fiú már. Hirtelen tényleg sok minden történt vele, hiszen eltűnt a kiságya, nagy, új ágyon alszik. nincs már babakocsija (csak egy kis futkározós), és bekövetkezett egy tragédia is, a drága Nyunyuka elhalálozott, ezen a fórumon is kísérjék átkaim a "kedves megtalálót". Én ezen utóbbin úgy bestresszeltem, hogy herpeszem is lett, a gyerek üvöltött egy hosszú napon keresztül, legtöbbször szívesen mellé ültem volna zokogni. Aztán azt láttam, hogy megnyugodott. Meggyászolta a barátját, de túl van rajta. És akkor elgondolkodtam. Miért lehet az, hogy engem ez az egész jobban megviselt. Rájöttem, hogy ez fontos része annak a nagyon kemény melónak, amivel próbálom túlélni azt, hogy egy hosszú, rettentő fontos korszak véget ért, már semmi nem lesz olyan, mint eddig. Nem jön újabb kistesó, aki ilyentájt jönni szokott. A babadolgoktól"megszabadultam", hiszen mindent odaadtam a testvéremnek, hogy Bendegúzt várja ezentúl mindaz, ami eddig az én gyerekeimet. És igen, most nem nagyon látom a billentyűket. Mert nagyon nehéz ebbe beletörődnöm, még akkor is, ha én döntöttem így, és tudom, hogy jól döntöttem. Az elmúlt hét évem köszön most el tőlem. Persze, a gyerekeim itt vannak, elég hangosan követelik a részüket az életemből, de kismama és szoptatós anya és kisbabás már nem leszek. Magamban zokogva nézem, hogy lassan iskolás lesz a nagyfiam, hogy igazi óvodás lett a kicsi, már nem az én kicsikém, és a pici sem pici már többé, kisfiú lett a babából. Én mindig utáltam a változást, még ha tudom is, hogy nem feltétlenül rossz, sőt. De nem akarom elengedni (persze el fogom) a gyerekeim kiskorát. Mert nagyon szerettem, annak ellenére, hogy már erősen levegőért kapkodok néha, és felnőtt témájú felnőttekkel folytatott beszélgetésekre és találkozókra vágyom. Kemény harcot vívok magammal, magamban, nem tudom Bendegúz hamarosan érkezése ezt milyen irányban fogja befolyásolni. Már csak 3 hét hivatalosan :)

És tényleg nagyfiú

2011-09-22T23:50:00.000+02:00

Néhány perc múlva 17 hónapos lesz. Tudom, ez nem olyan nagy szám, de nálunk most nagyon fontos. Az én cseppem ugyanis úgy döntött, ő bizony felnő a feladathoz, hogy helyettesítse a bátyjait. Már 3 hónapja jár, sőt, már szalad és sántítani is nagyon tud. Grasszál is egész nap a lakásban, rohangál körbe-körbe, naná, végre senki nem kaszálja el, nem gáncsolja el, nem dönti le a lábáról túláradó szeretettel, és senki nem vesz el tőle semmit (na jó, ez nem igaz, pl mikor a múltkor a késre szúrt paradicsommal vigyorgott, azt gyorsan elvettem tőle...). Így aztán háborítatlanul sertepertél, szigorúan dudorászva. Itt pakol ott pakol, filctollaz, grafittal díszíti a laptopot (szerencsére csukott állapotban), kipakol a mosógépből, mindegy hogy hogy tiszta vagy még mosásra vár, akkurátusan kirázza és a szárítóra teszi. Valamelyik nap 8 azaz nyolc darab színes ceruzát vadásztam ki a porszívó csövéből, majd élve a gyanúperrel az orrszívó végét is kibányásztam a porzsákból... Mindent megért is meg is csinál, ha olyanja van, de azért még nem mindig tiszta a szennyes és szemetes közötti különbség, úgyhogy ma a kukából bányásztam ki a szennyesbe küldött lepedőjét :)
Szoktunk beszélgetni, na nem kell atomfizikára gondolni, de eldöntendő kérdésekkel tök jól boldogulunk, a válaszok a "jó" és "nem", a kedvencem azonban a "jó. Nem!" Persze visszabeszél "de. Dedede".
Húzza-vonja a macskákat, nem lehet leszedni a lóról és már egészen nagyfiúsítottuk (szuperanyu elnézte a pelenkamennyiséget...)néhány órára. Tegnap végre csatlakozott hozzánk az asztalnál, ő már elég önálló, nem nagyon szereti, ha más eteti.
És alszik szépen az új ágyában, ma is csak 15 alkalommal kellett elénekelnem a Tente babát, hogy elcsendesedjen. Ami nagyon új nekem, folyton puszilgat meg simogat, a nagyok nem voltak ilyen szeretgetősek. Tök aranyos amikor reagál valamire, pl mikor Apa vizet spriccelt a szájába, vagy ma Déditat szúrta mikor megpuszilta. Mesél, mondja a saját kis nyelvén meg activity-ben, és látom arcán, "anya, érted? Nem hiszem el, hogy nem érted amit mondok." Magyaráz nagy hévvel :)
Az oviban reggel ül le a fiúk mellé a padra míg cipőt cserélnek, megy be velük játszani, úgy kell kivezettetnem mikor már mennék. Kiflicsücsök vagy kenyérdarab nélkül nem tudunk elindulni haza, és bizony a fogkeféket is átrendezi időnként. A gyerekek már ismerik és terelgetik, a beszokás 2 év múlva nem lesz probléma nála sem :)

Nos, ööööö....

2011-09-21T23:52:00.000+02:00

Kár, hogy nem hamarabb olvastam Lustanyu bejegyzését, talán még rövidebb ideig mardosott volna a "szaranyavagyok" érzés.
A történet ott kezdődött, hogy a fiúk ugye egész naposak az óvodában, és én döbbenten álltam, amikor a "mekkorát aludt Zsombi" kérdésemre azt a választ kaptam, hogy nem aludt. Kettő hét alatt egyetlen egyszer aludt. Az is kisült, hogy a probléma nem a fáradtság hiánya (ezen erősen csodálkoztam volna, mert itthon eddig 3 órákat aludt) hanem egy kislány, aki nem hagyja aludni a többieket. Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor a 33 fős csoportból 3 gyerek aludt délután. Az óvók saját bevallásuk szerint nem tehetnek semmit, az én gyerekeim viszont úszni és lovagolni járnak, ott szükség van az energiára. Ezért úgy döntöttem, hazahozom őket ebéd után. Ne is kérdezzétek, senkinek sem jó, az én napom feldarabolódik, Csanié felborul, a fiúk pedig imádnak délután az oviban játszani. De azt mondtam, ez szükséges rossz. De ma... Csani rém fáradt már napok óta, nem bírja ki ebéd utánig, délelőtt elalszik, így ebéd után már nem lehet letenni. Ma egész délelőtt csavarogtunk, hogy ezt kivédjem. Hazajöttünk a fiúkkal, Csanival ettünk, letettem aludni, huszadszor is megkértem a fiúkat, hogy aludjanak. Minden alkalommal, amikor bementem, valamelyik ágyon sutyorogtak, játszottak. Amikor 3/4 4kor másodszor ébresztették fel Csanádot, eldurrant az agyam. Kirángattam őket az ágyból, odarángattam a kiságy elé a döbbent kölköket, és lila fejjel üvöltöttem, hogy tessenek megmagyarázni Csanádnak, miért nem alhat. Aztán leültettem őket a gyerekszoba szőnyegére, ahol is közöltem velük, hogy holnaptól újra az oviban alszanak, és felejtsék el a mai úszást-lovaglást. Ezt még meg is fejeltem azzal, hogy az egyik unokatesót viszont elvittem Zsombi helyett lovagolni. Estére hirtelen mindenki megjuhászodott, mindenki engem akart, és rém szófogadó lett.
Minden nap megküzdök azzal az anyával aki vagyok és azzal, aki lenni szeretnék. Vagy amit a külvilág elvár. Ma elég messze álltam ettől. Mégsem érzem magam ettől nagyon rosszul. És szerintem ez jó :)

Nagyon nagyon nagy fiú

2011-09-20T23:53:00.000+02:00

És önként és dalolva, öröm bódottá.
A cukormázat némileg repeszti a tény, hogy rögtön első éjjel le is hányta. Igen, az új lepedőt az új matracon. Aztán az én lepedőmet is...
A figyelmet azért felhívnám az alvási kellékekre, úgy is mint horpasztó Cica az ágy sarkában és takaró alól kikandikáló Nyunyuka :)))
Hogy miért is száműztük a kép sarkában még megbúvó kiságyból? Hát, szüksége lesz rá egy sokkal kisebb fiúcskának (és a hugomon már teljes erővel tombol a fészekrakó láz ) :)

Übercuki

2011-09-17T23:54:00.000+02:00

Ma a 10 éves keresztfiam felhívta a hugomat, és azt kérte tőle, beszélje meg Bendegúzzal, hogy legyen szíves a szülinapján, október 8-án megszületni :))))

Élethosszig tartó tanulás

2011-09-08T23:55:00.000+02:00

Ennek részeként, vagy talán inkább kezdeteként egy új életnek, ma elmentem az első lovaglás órámra. Nagyon élveztem! És Zabi, a ló is túlélte :)

A bátorságnak vannak fokozatai

2011-09-08T14:00:00.000+02:00

Ma szó szerint a következő beszélgetés zajlott le Zsombi és a lovasoktató között:
É: Zsombor, te bátor fiú vagy?
Zs: Igen, bátor vagyok. De a T-Rexek már kihaltak...

Sok(k) ez nekem egy napra

2011-09-01T23:58:00.000+02:00

Azért így tizennégy óra magasságában megkockáztatom, a nap fénypontja hajnal 3 körül jött el, amikor a legkisebb épp hányt, hanyatt fekve... Kóbor vírus semmi komoly, a doki szerint. Nekem még lesznek rémálmaim.
Az is nagyon vicces volt, amikor az óvodásaim nem voltak hajlandóak velem hazajönni, csak a húgommal...

Kezdődik az ovi

2011-09-01T11:30:00.000+02:00

Holnap új élet kezdődik. Rettegve várom. Készültünk rá, íme az eredmény.

Kende körtéjét is felújítottam kicsit, arról majd csak holnap tudok képet feltenni, még van rajta egy kis öltögetni való.

Szentes

2011-08-30T01:00:00.000+02:00

Ez egy nagyon lelkes, nagyon pozitív, jövőbemutató poszt helye.

Az előző poszt helyett

2011-08-30T00:00:00.000+02:00

Keresztapám mától az égi vizeken pecázik tovább. Nagyon szomorú vagyok. Nővérkém veled vagyok, ha kellek, csak szólj!!!

Crashboombang

2011-08-17T18:45:00.000+02:00

Nem írtam le, mert nem akartam elkiabálni, de megtalált egy lehetőség, még a nyaralás előtt. Egész végig bennem volt egyfajta izgalom, akkor még magamnak sem fogalmaztam meg a pontos okot. Itthon sajnos nagy nagy pofára esés lett a dologból, fogjuk a körülmények szerencsétlen összejátszására. És ekkor megtörtént az, ami nem tudom mikor történt meg velem utoljára. Sírtam, magam miatt. Ekkor kezdtem el gondolkodni. És rájöttem. Az fájt nagyon, hogy 6 év után végre volt egy feladat, ami nem a saját gyerekeimhez kötődött, és ettől lettem megfosztva. Mert legyünk őszinték, 6 év mókuskerék (mert minden szépségével együtt igenis az) után az ember már vágyik valami kicsit másra. De végül rájöttem, semmi sem véletlen, ennek még nem volt itt az ideje, most még kiélvezhetem az édeskettest Csanáddal, és háborítatlanul világmegválthatok a barátnőkkel. Azért jó volt pár napig "dolgozni".

Összefoglaló

2011-08-17T14:30:00.000+02:00

Még tartozom az utolsó napunkkal :) Délelőtt még utoljára megmártóztunk a Balcsiban, Csanád még utoljára szétlapította a fiúk víztározóit, aztán egy finom ebéd után elindultunk. Szántódról komponálltunk Tihanyba, a kikötőben megtekintettük az összes horgászt, én gyakorlatilag halkan sírdogálva, mert valami rejtélyes oknál fogva hiába voltam 50 faktoros naptejjel befújva, csak sikerült gyalázatosan leégnem... Idén kihagytuk az apátságot, most jobban érdekelt a Levendulaház a Belső tó partján. És tetszett!! A fiúkat elvarázsolta az interaktív kiállítás, különösen a vulkán és a mocsár tetszett nekik, aztán kint az udvaron a labirintus. Nekem a stég volt meghatározó élmény, már készülődött a vihar, jó nagy szél fújt, a nádas táncra perdült, csodaszép volt. A nagy viharban gyorsan hajóra szálltunk, muszáj volt, a fiúk kiabáltak velünk, hogy meg fogunk fulladni, ha nem szállunk be azonnal. Mikor már elég cudarrá vált az időjárás, hazaindultunk. Persze hazáig csúnya idő volt, meg is kértek páran, hogy ugyan vigyük már vissza, amit hoztunk :)

Crashboombang

2011-08-17T10:30:00.000+02:00

Összefoglaló

2011-08-17T10:00:00.000+02:00

Zsombiszáj

2011-08-17T00:02:00.000+02:00

A Szilvásvárados sztorit már leírtam, de volt még két eset, amit mindenképp el kell mesélnem...
Anya: "... És akkor learatták a levendulát."
Zsombi: "De kik harapták le?"
Tankoltunk, Élet valamiért visszajött, beszélt hozzám, de nem vettem elsőre a lapot:
Anya: "Egy kicsit nyilván megszunnyadtam!"
Zsombi: "Én is megszomjaztam!!!"
Így jár az, aki ide-oda mászkál az álomvilág és a valóság között, olyan lesz, mint egy félsüket nagyapó :)

Három kiráylányok

2011-08-17T00:00:00.000+02:00

Bizony, nekünk ilyenjeink is vannak. Kicsik, édesek, de karmolnak és harapdálnak. Úgy alakult, hogy három kis cicalány boldog gazdái vagyunk. A kisasszonyok Pamacs, Paca és Pocak névre hallgatnak. És hát történetük van. Pamacs Paca1 testvérével érkezett hozzánk egy vasárnapi napon, szerdán 2 kóbor kutya bejött a kerítésen és örök álomba szenderítette Paca1-et, Pamacsot a szomszéd meggyfájáról operáltam le órákkal később, mikor végre megtaláltam. A fiúk kiborultak, főleg mivel együtt találtunk rá szegény Pacára, szerencsére tényleg úgy nézett ki, mint aki csak alszik. Eldöntöttem, pótolnunk kell, mert így Zsombi cica nélkül maradt. És mivel nincsenek véletlenek, nem sokkal később felhívtak, lenne két cica, egy vörös és egy cirmos, kell-e valamelyik. Zsombi a vörösre szavazott, mivel Paca1 is vörös volt. Nyaralás után szóltak, el lehet menni értük. A másik cicára is lett jelentkező, így őt is elhoztam a szomszédos faluból. Ám amikor kiderült, hogy kislány, köszönték szépen, nem kérték. Hát, ők már nem tudják meg miről maradtak le. Pocak egy tünemény, mindenki kedvence, egy kis kerek arcú, hosszú szőrű, puha kis tünemény. Folyton szeretgetik, bújnak hozzá, Csani puszilgatja is őket :S Pénteken kivonultunk csillaglesre, takarót terítettünk a fűre, jól betakaróztunk, és lestük a hullócsillagokat, nagyon jó móka volt, a cicákok sem kívántak kimaradni, így velünk tartottak, hanyatt feküdtem, felhúzott lábakkal, na ők bebújtak abba a kis "sátorba" és békésen szunyókáltak. Az a csillagles egyébként is nagyon emlékezetes, és nem csak azért mert a fiúk is láttak hullócsillagokat, hanem mert megvitattuk az élet s halál dolgait (úgy is mint szellemek, azok jó illetve ártó szándékai és hasonlók) és mert hajlandók voltak éjjel a takarón hanyatt heverve semmit tenni. És annyira élvezték, hogy másnap is ki akartak menni :)

Murphy

2011-08-07T18:48:00.000+02:00

Nem kímél a drágaság...Az eltűnt kontaktlencsémet másnap mégiscsak megtaláltam. A szemem sarkában jól összehajtogatva...Nagylányságomat hazaérkezésünk utánra vártam, természetesen belerondított a nyaralás kellős közepébe. Annyira imádok térdig mártózni a Balatonba...A telefon természetesen akkor kezd el ordítani, mikor a kicsi mélyen alszik, én meg a lépcsőházban verem a billentyűket...

Áj láv Balaton

2011-08-07T14:30:00.000+02:00

Természetesen első utunk apósom sírjához vezetett, nem volt egy könnyű menet. Kende mélyen hallgatott, de Zsombiból ömlöttek a kérdések, némelyik elég hajmeresztő volt. Érződött, hogy teljesen össze van zavarodva (megbeszéltük hogy Tata elment az angyalokhoz, együtt el is engedtük őt), nem akaródzott neki az apja nyakából leszállni. Ma reggel is arra ébredtem, hogy valamelyik (mindkét oldalamon fiatal csikó feküdt) félálomban a nagyapját szólítja. Végre sikerült legalább valamennyit elaltatni délután, aztán szétnéztünk a szemesi kikötőben. Ma délelőtt nagyot strandoltunk Szárszón, hekket ebédeltünk, fagyiztunk, Csanit letettem aludni, és végre volt időm megírni néhány bejegyzést :) Holnap még fürdünk egyet, átkomponállunk Tihanyba, aztán hazafelé vesszük az irányt.

Vakrepülés az ismeretlenbe

2011-08-07T14:00:00.000+02:00

Reggel még nagyon úgy nézett ki, szó szerint értendő a fenti cím... Egy kellemes reggeli szemdörgölés után azt kellett konstatálnom, én bizony csak egy szememre maradtam látó. Pótlencse persze nincs, merthogy induláskor (már ezért is úgy fordultunk vissza a sarokról...) cseréltem, a következő cser csak 1 hónap múlva esedékes. Azt már a pakolás felénél megállapítottam, ezt így nem fogom kibírni napokig (3,25 a dioptria), sürgősen kerítenem kell egy másikat. Így a flúgos futam következő etapja ofotért vadászattal indult. Nagy szerencsémre egy rém kedves eladókkal dolgozó üzletet találtam Egerben. Innen továbbindultunk Ipolytarnócra az ősmaradványokhoz. Élet telefonja szerencsésen lemerült, így a gps hamar elhagyott minket, de mintha sejtettem volna ezt előre, a laptopot a térképnél hibernáltam, így volt némi támpontunk. Ipolytarnóc nekem nagyon tetszett, bár a világ végén van, de csodálatos, élvezetes volt a gyerekeknek (kivéve azt a részt, amikor a darázs megcsípte Kendét majd amikor azt hittük elveszett a skorpiója), és nekünk is. Itt már akkora csúszásba kerültünk, hogy erősen veszélyben láttam a második nagyon várt találkozásomat is, WS barátnőmmel. Gugli barátunk segített amíg tudott, ám a laptop aksija véges, pont a necces résznél szenderült békés álomba. Gyönyörű helyeken jártunk, csodálatos hegyek közt fönt az Ipoly mentén, soha nem látott utakon, Élet keserűen meg is jegyezte, az egyetlen, akinek elmondhatná hol járt, már nem él. Kisebb-nagyon eltévedések és félreértések után, már igencsak estefelé, sor került a pocaknézésre :) Csak rövid ideig csodálkoztam, amikor az egyébként idegenekkel meglehetősen zárkózottan elsőtalálkozó fiaim úgy pattantak ki az autóból, hogy már közben magyaráztak, és mutogatták a szerzeményeiket. Aztán amikor emlékeztettem magam, kivel is állnak szemben, már egyáltalán nem csodálkoztam. Az már pláne nem lepett meg, hogy Napuci már messziről megismerte a kiccsaládom, akik vele is a legtermészetesebben elegyedtek szóba, Csani szokásához híven szabad szemmel világította át a kis családot, és nagyon boldogan mászott az ölükbe, erről majd fotót is közlök, ha kapok rá engedélyt ;) Azt sem hallgatom el, hogy azóta is beszédtéma a találkozónk. Nagyon jó volt, és nagyon rövid, és valaki nagyon-nagyon izgult végig (én csak addig, míg meg nem láttam :D), de terveinkben szerepel, hogy hogy jól kimozdítsuk őket, és hosszasabban is tudjunk együttlenni.Vettünk egy nagy levegőt, és elindultunk a következő baromi hosszú útra, le a Balatonra. Sikerült még aznap megérkeznünk, bár nem sok híja volt az éjfélnek. És bár a meteor felrobbanásáról lemaradtunk, így is láttunk hullócsillagot, már csak mi nagyok, mert a kölkek békésen horpasztottak hátul.

Só, pancsi, disznóparé, kecskesajt, ufólopta kölkök

2011-08-07T12:30:00.000+02:00

Nagyjából ezek a szavak jelképezik a csütörtököt. Hogy furán mutatnak egymás mellett? Ja, nem vagyunk egy átlagos család :))Egerszalókon van egy forrás, amiből 67 fokos sós víz tör föl, erre nem egy fürdő épült az elmúlt években, mi ezt próbáltuk ki, nekünk nagyon tetszett. Akkor eddig kipipálva a só és a pancsi. A többi hívószó már az esti, nagyon várt találkozást jellemzi. A legnagyobb móka volt disznóparéval etetni a kecskéket, nem győztük ellátni a kölköket takarmánnyal. A házigazda kecskesajtjára nem találok szavakat, igencsak jóllaktunk, még a fiúk is eszegettek belőle. Beszélgetnünk nem nagyon sikerült, mert valami kóbor ufó járt arra, amelyik ellopta az összes gyereket, és csak álmos, nyűgös utánzatokat hagyott helyettük, nagyon röhögtünk is, nem értjük kinek mi baja a saját süvölvényeivel, ezek itten áldott jó gyerekek. Szerencsére még délután telefonon trécseltünk keveset, így azért legalább nem volt annyira fájó ilyen hamar elbúcsúzni. És igen, ezt legkésőbb jövőre meg kell ismételni!!!!

Szilvásvárunk

2011-08-07T12:00:00.000+02:00

Nem félreolvasás:) Merthogy mi ugyan azt mondtuk Zsombinak: "Megyünk Szilvásváradra!" ő ezt mélységesen felháborodva kérte ki magának. "Az nem az én szívászváram, hanem a Kendéé!" Szóval mi Szilvásvárunkat vettük be nagy erőkkel, miután kedden megérkeztünk Egerszalókra ide, borkóstoltunk itt, a pincét melegen ajánlom minden arra járónak, nagyon finom nedűkkel traktálják az embert arrafelé. A szerdai nap volt a hegymászós túrázós, a fiúk felmásztak az ősemberbarlanghoz is, addig mi Csanáddal bőszen fotózgattunk. Stílszerűen pisztrángot ebédeltünk, és szívtuk magunkba a jó hegyi levegőt.

Murphy

2011-08-07T00:13:00.000+02:00

Nem kímél a drágaság...
Az eltűnt kontaktlencsémet másnap mégiscsak megtaláltam. A szemem sarkában jól összehajtogatva...
Nagylányságomat hazaérkezésünk utánra vártam, természetesen belerondított a nyaralás kellős közepébe. Annyira imádok térdig mártózni a Balatonba...
A telefon természetesen akkor kezd el ordítani, mikor a kicsi mélyen alszik, én meg a lépcsőházban verem a billentyűket...

Áj láv Balaton

2011-08-07T00:12:00.000+02:00

Vakrepülés az ismeretlenbe

2011-08-07T00:11:00.000+02:00

Reggel még nagyon úgy nézett ki, szó szerint értendő a fenti cím... Egy kellemes reggeli szemdörgölés után azt kellett konstatálnom, én bizony csak egy szememre maradtam látó. Pótlencse persze nincs, merthogy induláskor (már ezért is úgy fordultunk vissza a sarokról...) cseréltem, a következő cser csak 1 hónap múlva esedékes. Azt már a pakolás felénél megállapítottam, ezt így nem fogom kibírni napokig (3,25 a dioptria), sürgősen kerítenem kell egy másikat. Így a flúgos futam következő etapja ofotért vadászattal indult. Nagy szerencsémre egy rém kedves eladókkal dolgozó üzletet találtam Egerben. Innen továbbindultunk Ipolytarnócra az ősmaradványokhoz. Élet telefonja szerencsésen lemerült, így a gps hamar elhagyott minket, de mintha sejtettem volna ezt előre, a laptopot a térképnél hibernáltam, így volt némi támpontunk. Ipolytarnóc nekem nagyon tetszett, bár a világ végén van, de csodálatos, élvezetes volt a gyerekeknek (kivéve azt a részt, amikor a darázs megcsípte Kendét majd amikor azt hittük elveszett a skorpiója), és nekünk is. Itt már akkora csúszásba kerültünk, hogy erősen veszélyben láttam a második nagyon várt találkozásomat is, WS barátnőmmel. Gugli barátunk segített amíg tudott, ám a laptop aksija véges, pont a necces résznél szenderült békés álomba. Gyönyörű helyeken jártunk, csodálatos hegyek közt fönt az Ipoly mentén, soha nem látott utakon, Élet keserűen meg is jegyezte, az egyetlen, akinek elmondhatná hol járt, már nem él. Kisebb-nagyon eltévedések és félreértések után, már igencsak estefelé, sor került a pocaknézésre :) Csak rövid ideig csodálkoztam, amikor az egyébként idegenekkel meglehetősen zárkózottan elsőtalálkozó fiaim úgy pattantak ki az autóból, hogy már közben magyaráztak, és mutogatták a szerzeményeiket. Aztán amikor emlékeztettem magam, kivel is állnak szemben, már egyáltalán nem csodálkoztam. Az már pláne nem lepett meg, hogy Napuci már messziről megismerte a kiccsaládom, akik vele is a legtermészetesebben elegyedtek szóba, Csani szokásához híven szabad szemmel világította át a kis családot, és nagyon boldogan mászott az ölükbe, erről majd fotót is közlök, ha kapok rá engedélyt ;) Azt sem hallgatom el, hogy azóta is beszédtéma a találkozónk. Nagyon jó volt, és nagyon rövid, és valaki nagyon-nagyon izgult végig (én csak addig, míg meg nem láttam :D), de terveinkben szerepel, hogy hogy jól kimozdítsuk őket, és hosszasabban is tudjunk együttlenni.
Vettünk egy nagy levegőt, és elindultunk a következő ~~baromi hosszú~~ útra, le a Balatonra. Sikerült még aznap megérkeznünk, bár nem sok híja volt az éjfélnek. És bár a meteor felrobbanásáról lemaradtunk, így is láttunk hullócsillagot, már csak mi nagyok, mert a kölkek békésen horpasztottak hátul.

Só, pancsi, disznóparé, kecskesajt, ufólopta kölkök

2011-08-07T00:09:00.000+02:00

Nagyjából ezek a szavak jelképezik a csütörtököt. Hogy furán mutatnak egymás mellett? Ja, nem vagyunk egy átlagos család :))
Egerszalókon van egy forrás, amiből 67 fokos sós víz tör föl, erre nem egy fürdő épült az elmúlt években, mi ezt próbáltuk ki, nekünk nagyon tetszett. Akkor eddig kipipálva a só és a pancsi. A többi hívószó már az esti, nagyon várt találkozást jellemzi. A legnagyobb móka volt disznóparéval etetni a kecskéket, nem győztük ellátni a kölköket takarmánnyal. A házigazda kecskesajtjára nem találok szavakat, igencsak jóllaktunk, még a fiúk is eszegettek belőle. Beszélgetnünk nem nagyon sikerült, mert valami kóbor ufó járt arra, amelyik ellopta az összes gyereket, és csak álmos, nyűgös utánzatokat hagyott helyettük, nagyon röhögtünk is, nem értjük kinek mi baja a saját süvölvényeivel, ezek itten áldott jó gyerekek. Szerencsére még délután telefonon trécseltünk keveset, így azért legalább nem volt annyira fájó ilyen hamar elbúcsúzni. És igen, ezt legkésőbb jövőre meg kell ismételni!!!!

Szilvásvárunk

2011-08-07T00:08:00.000+02:00

Nyíregyháza

2011-08-02T19:09:00.000+02:00

Szakadó esőben érkeztünk a flúgos futam első állomására, hatalmas szerencsénkre mire az autóból az Állatparknál kiszálltunk, már csak a gumicsizmákra volt szükség. Nagyon nagy élmény volt mindannyiunknak, rengeteget nevettünk, például a törpevízilón, aki lemerült, majd kisvártatva egész máshol bukkant föl hatalmas bugyborékolás közepette, vagy a kisoroszlánon, aki annyira de annyira szeretett volna játszani a fiúkkal, és az üvegre ugrált, mint egy kiscica. A pápaszemes medve Frédiként az ajtót püfölte, az indiai elefánt pedig sárral dobálta saját magát és a többieket is. A sláger természetesen a cápák voltak, elalvás előtt az ott készült videókat kellett megnézni, és azóta is folyton :)Már megérkeztünk második állomásunkra, Egerszalókra, ebédeltünk meg fagyiztunk Egerben, de a délutáni programot lefújtuk a végkimerülés miatt belőtt egyénekként (nem)viselkedő fiúk miatt, ők most tengermély álomba merültek (tényleg álmodnak, mert mocorognak, sóhajtoznak, félrebeszélnek...) és a gyönyörű napsütés is eltűnt a szakadó esőben. Szóval a ralli második állomásáról érdemben később tudósítunk :)

Nyíregyháza

2011-08-02T00:07:00.000+02:00

zakadó esőben érkeztünk a flúgos futam első állomására, hatalmas szerencsénkre mire az autóból az Állatparknál kiszálltunk, már csak a gumicsizmákra volt szükség. Nagyon nagy élmény volt mindannyiunknak, rengeteget nevettünk, például a törpevízilón, aki lemerült, majd kisvártatva egész máshol bukkant föl hatalmas bugyborékolás közepette, vagy a kisoroszlánon, aki annyira de annyira szeretett volna játszani a fiúkkal, és az üvegre ugrált, mint egy kiscica. A pápaszemes medve Frédiként az ajtót püfölte, az indiai elefánt pedig sárral dobálta saját magát és a többieket is. A sláger természetesen a cápák voltak, elalvás előtt az ott készült videókat kellett megnézni, és azóta is folyton :)
Már megérkeztünk második állomásunkra, Egerszalókra, ebédeltünk meg fagyiztunk Egerben, de a délutáni programot lefújtuk a végkimerülés miatt belőtt egyénekként (nem)viselkedő fiúk miatt, ők most tengermély álomba merültek (tényleg álmodnak, mert mocorognak, sóhajtoznak, félrebeszélnek...) és a gyönyörű napsütés is eltűnt a szakadó esőben. Szóval a ralli második állomásáról érdemben később tudósítunk :)

Cipész...

2011-07-31T19:11:00.000+02:00

Mér' nem cipésznek tanultam?????????

Indul a H...-Nyíregyháza-Egerszalók-Dunakanyar-Balatonföldvár ralli

2011-07-31T18:30:00.000+02:00

Holnap reggel indul a ralli, 4 állomás 8 nap alatt, hazudnék ha azt mondanám minden kész, de én éjjel csendben tudok jól logisztikázni :) Kirándulunk, pihenünk, TALÁLKOZUNK, látogatunk, lesz minden. Esőkabátunk és gumicsizmánk már van, éljen az idei nyár :)))

95 centi

2011-07-27T19:18:00.000+02:00

Ilyen magas a hálószoba kilincse. Az én 15 hónapos gyerekem röhögve kijön azon a csukott ajtón. Általában alvás helyett...

Rohadjon meg

2011-07-27T00:30:00.000+02:00

Pokoli kínok között az a szemétláda, amelyik feltörte a hugom kocsiját és elvitte a notebookját. 13 gigányi emléke veszett oda. Csak azzal tudtam vigasztalni, hogy nem 1 év múlva történt és nem veszítette el a kisfia összes fotóját.

Zsombi a klotyón...

2011-07-24T19:21:00.000+02:00

Régóta tudjuk, a legjobb gondolatok elvonultságban születnek...
"Én kétfélét szeretek csak: Anyát meg Apát... A legjobban Anyát szeretem."
Imádom :)))

Meghaltam

2011-07-21T19:22:00.000+02:00

A fiúknak annyira sikerült felmérgelniük, hogy dühömben nekiálltam a konyhát rendbe szedni. Tűzhelysikálás közben aztán meghaltam. Sokszor. Ha jól értettem valami viziszörny voltam, előbb elkábítottak (kábítólövedékkel), majd lelőttek. Aztán le is szúrtak azt hiszem. A főhadiszállás, elnézést az ősemberfigyelő a szárító alatt volt, onnan indították a támadásokat. Totyogónak álcázott kémmel és vérmacskával is felszerelkeztek...

2011-07-21T15:30:00.000+02:00

Ma eljutottam odáig, hogy egy-egy pohár vízzel nyakon öntöttem a nagyokat, miután már egy jó másfél órája próbáltam őket számos módszerrel rávenni arra, hogy aludjanak. Még most sem alszanak, de azóta legalább hiénakacaj nem hallatszik felőlük...

Így lehet elviselni

2011-07-12T19:24:00.000+02:00

Apjafia

2011-07-11T19:25:00.000+02:00

Ezt gondoltam sóhajtva, mikor ma megláttam másodszülöttemet, meg azt, hogy állati meleg van. Kicsi csillagom fejéről folyt a víz, izzadt mint egy ló.
Aztán ebédnél, mikor Csanád jól megcincálta, megvilágosodtam, és miután kiröhögtem magam meg is könnyebbültem. A póló alól ugyanis kikandikált a trikó amiben aludt. De reggel Kende annyira segíteni akart neki, hogy minél hamarabb kimehessenek a zúj kiscicákhoz, hogy a trikóra adta rá a pólót...

14

2011-07-03T19:27:00.000+02:00

Huncut, édes, bájos, erős, okos, egy igazi kis kakukktojás. Saját önálló akarattal, öntudatosan éri el amit szeretne. És mindent szeretne. Annyit eszik, hogy nézni is rosszullét. Vacsorára pl ledönt 2 dl kakaót, tápszerből, és számolatlan katonát sonkával sajttal, kovászos uborkával. Azt se nagyon bánná, ha csak uborkát kapna...
Elképesztő fejlődésen megy most keresztül. Kezdjük talán azzal, hogy mindenhol feláll, újabban az ágy tetején és ugrálni is próbál, már szépen lépeget egyedül, ha motiválva van. Mindenre felmászik, legjobb, ha a megmászandó objektum veszélyes számára. Mindenben utánozza a tesókat, ezért tegnap volt olyan pillanat, amikor hárman lovagoltak rajtam, és olyan is, amikor hárman ettek engem jó hangosan morogva. És olyan is, hogy hárman négykézlábaztak a lakásban nagyokat kacagva.
Imádja a vizet, nagyon szeret pancsolni. És gyümölcsfüggő... A sziklakert tetején van egy kis sziklakerti eper, elég sokáig termett, és bizony előfordult egyszer, hogy a lépcső tetejéről (5 fok) kellett leszednem, mert ő elindult eprezni. A málna is nagyon nagy kedvenc, azzal nem lehet jóllakatni, szerencsére elég jó idén a termésünk.
Beszéde egyre érthetőbb, sőt rejtélyes módon érthető szavak nélkül is képes megértetni magát. De azért szép kis szókincse van már: szia (IA), kakaó, anya, gyere (DEJE), Kende (DE esetleg DEDE, mint Zsombi...), enni (HENNE), inni, keksz (KEKE), nyunyuka (NYENYE vagy NYANYA), a víz (DIZZ), a cica (CI) azt mondja MÁ MÁ, a kutyus VA VA esetleg Cézár kutyát utánozva liheg, a béka KEKEKE, a dínó WHÁÁÁ, a motor BRRR, a lovacska prüszköl, a dédik (DÉ).
Fontossági sorrendje van: esti rutin a jó éjt puszi mindenkinek, ezt csak Zsombival lehet kezdeni, utána jön Kende, lehetőleg újra Zsombi,majd apa. A kiságy felé menet a halacskáktól is elköszönünk, bőszen integetünk és sziázunk.
Simán el lehetne lopni, mert mindenkivel kedves, mindenkinek szívesen a az ölébe megy. Mostanában viszont beköszöntött a dackorszak, hisztizik, földhöz is csapkodja magát, és krokodil könnyeket hullatva siratja magát. Ha valami nem úgy van a hogy ő szeretné (legtöbbször saját magának sincs fogalma róla hogyan is szeretné), duzzog, csapkod, dacoskodik.
Összességében imádnivaló, ahogy a testvérei is, nem is adnám egyiket sem semmiért.
Rettentő jó megfigyelő, valamelyik nap észlelvén, hogy a mosógép kimosott, vadul rángatta az ajtaját. Gondoltam nem akadályozom őt, odavittem a ruháskosarat és kinyitottam az ajtót. A gyerek elkezdett a kosárba pakolni, és olyan ruhadarab is volt, amivel egyenest a szárítóhoz ballagott.

5 és 3/4

2011-07-03T08:00:00.000+02:00

Okos mint a Nap. Érzékeny mint a mimóza. Eleven mint egy zsák bolha. Dacos mint Makrancos Kata.
Hát nagyon nem egyszerű most vele. Nincs ovi és szerintem unatkozik is kicsit, saját szórakoztatására Zsombit hergeli, jó alany, rögtön ugrik, irtózatos veszekedések vannak. Pár hónapja rengeteget rajzolt, nagyon jól, egész különleges látásmódja van. Nagyon érdekelte az írás, rengeteget másolt, mindenféle betűket. Aztán beütött a jó idő, azóta csak a fociról lehet beszélni vele, az oviban is csak focizik. Nincs most túl jó passzban, szerintem némileg össze is van zavarodva, de valamiért (talán mert én sem vagyok a topon) nem tudunk közös hangot találni csak elvétve. Az sem könnyíti meg a dolgom, hogy mindig más válik be nála, egymás után 2x ugyanazzal a módszerrel biztosan nem járok sikerrel. Épp az örjöngős-fröcsögős dackorszakát éli, nagyon csúnyán beszél, nem a szavak csúnyák igazán, hanem ahogy és akihez beszél, az nem passzol össze.
Emellett mint mondtam nagyon érzékeny, borzasztóan igényli a szeretet és a fiygelmet, néha nagyon bújós tud lenni. Csanádot egyenesen imádja. Ma is elmondta neki, mennyire szereti. Nem bírja hallgatni ha sír, görbülő szájjal könyörög, ne hagyjam sírni. Zsombival a viszonyuk nagyon érdekes, sokszor órákig eljátszanak a legnagyobb egyetértésben, van, hogy már kora reggel üvöltenek egymással. Alaposan kihasználja és rá is játszik arra, hogy ő a nagyobb és ott próbálja megvezetni, kioktatni, ahol csak lehet.
Rettentő büszke rá, hogy egyre jobban megy neki a biciklizés, már nagyon várja, mikor mehet saját bicóval úszni.

Majdnem három és fél

2011-07-03T00:30:00.000+02:00

Ő aztán egy elvarázsolt figura. Nagyjából úgy tudnám definiálni az ő létét, hogy egy álomvilágban él, melyből néha kitekint hozzánk, és nem nagyon érti ezt a kinti világot. Ezer kérdése van, mire válaszolok rá már nem tudja mit is kérdezett, elég nagy felkészültséget igényel vele beszélgetni. Szeptembertől óvodás lesz,már nagyon várja, bár még nem tudom, hogy fogom megtanítani helikoptert rajzolni, azzal a feltétellel kapta meg a jelet, hogy középső csoport végére le kell tudnia rajzolni... Nem nagyon rajzol, viszont épít, mindenből, például fantasztikus járműveket alkot az apróbb fajta legóból. Remekül elvan egyedül, de amikor egy egész napot az óvodában töltött (a szülők önkéntes munkában pofozták ki az óvodaudvart) senkinek fel sem tűnt, hogy nem odavaló. Végülis 6 hónapos kora óta majd mindennap jár oda. Gyönyörűségesen szép, olyan pillákkal, melyekért sok nő ölni tudna. Angyalarcú kis bandita, mert azért haramiaságban nem kell félteni. Nekem még mindig nem bocsátotta meg Csanád születését, félek soha nem lesz már olyan a kapcsolatunk, mint előtte. Kissé távolságtartó. Csanádot ő is imádja, azzal a kis kitétellel, hogy nagyon kell rá figyelni, mert azért olyan előfordul, hogy nagy szeretetében kicsit megfojtogatja, kicsit kitöri a karját... A nagytesóért is odáig van, félistenként tekint rá, de eléggé felbosszantja, ha ezt az imádatot a tárgy épp nem érdemli ki.
Kinőtte már nagyjából (mindenét) a kis dagiságát, még most is olyan finom puha, de közben meg olyan kis keménykötésű legény. Enni szerencsére még mindig szeret, nem véletlenül 18 kiló, és a métert is elhagyta már.

Sportemberek

2011-07-02T23:30:00.000+02:00

Történt pedig, hogy volt két nagyon eleven kisfiú. Szüleik úgy látták jónak, hogy azt a sok energiát, ami bennük feszül, valamiképpen vezessék le. Amikor a nagyobbik fiú elég idős lett, szülei sportot választottak neki. Attól fogva a nagyobbik fiú úszni tanult. Telt múlt az idő, s történt egyszer, hogy a nagyobbik fiú útra kelt világot látni, új dolgokat tanulni. A szülők összedugták a fejüket, s azt tanácskozták meg, a kisebbik fiú is tanulhatna valamit ezidő alatt. Így történt, hogy a kisebbik fiú hirtelen lóháton találta magát. De eszes legényke volt, nem esett kétségbe, s amit kértek tőle, mindent úgy csinált. Olyan ügyesen helytállt, hogy a szülei elvitték kicsit világot látni is. Attól a naptól az egyik fiú úszik, a másik lovagol. De mert a nagyobbik fiú igen makacs fajta volt és büszke, elhatározta, hogy ő bizony maga jár. Ezért aztán hirtelen megtanult lovagolni ő is, drótszamáron. Szülei büszkén látták, bizony kis időbe telik, míg a fiú valóban maga lesz képes útra kelni.

Erő erő gyere elő

2011-07-02T00:00:00.001+02:00

Tegnap végre megkaparintottam függésem tárgyát... Azóta gyűjtöm az erőt, hogy nekifogjak az írásnak. Hosszú hosszú ideje nem írtam érdemben. Már Csanád szülinapjáról sem írtam, az pedig elég régen volt. Jó buli volt, sok szerettünkkel. Őszinte leszek, fejből már nem nagyon emlékszem a májusra, lesnem kellett a fotókat... Szóval volt egy jó kis program a fiúknak, állattenyésztési kiállítás megszámlálhatatlan állattal és traktorral, ez utóbbiakat (igen, a 200.-at is) velőtrázó csatakiáltás és örömugrándozás fogadta, tisztára mint két városi gyerek, pedig hát szinte óránként járkálnak előttünk mezőgazdasági gépek itt a város szélén. A szülinapomon az ajándék az ovis anyáknapi műsor volt, megint megható és mégis megmosolyogtató volt. Másnap lementünk a Balatonra apósomékhoz. A terv az volt, hogy a Tata jó nagyot horgászik az unokáival. Ám a Tata kórházban volt, míg ott voltunk, kivizsgáláson. Dühöngött, ki akart szökni, ő megígérte Kendének, hogy horgásznak... Három napig voltunk lent, minden nap voltunk nála, a fiúk rettentően élvezték, a kertben a fenyők alatt méter magas halmot hordtak össze tobozokból. Egy hónapja dühít, hogy egyetlen kép sem készült ott... Utolsó nap induláskor mentünk be hozzá, mire odaértünk a fiúk már aludtak mind, nem ébresztettük fel őket elbúcsúzni, nem részletezném az érzéseimet ezzel kapcsolatban. Kende Kecskemét körül ébredt fel, szó szerint őrjöngött, amikor elmondtuk, hogy már voltunk Tatánál, nem tud beszélni vele. Zsombi Szegednél lájtosabb verzióban adta elő ugyanezt. Már ekkor gyanút foghattam volna.
A következő emlékem a vadaspark. Annyira szépen indult, olyan jókedvű volt mindenki, még fotó is készült rólunk a bejáratnál, az utolsó felhőtlen kép. Onnantól a dolgok összefolynak. Mostanában kezdünk magunkhoz térni, azért az élet megy tovább, nem is lehet másként 3 örökmozgó mellett. Lezártuk az évet az oviban is, szóval június közepe óta minden gyerkőc itthon van, vérzik is a szívem, hogy ha legközelebb óvoda van, már csak 1 fiacskám marad otthon. Persze beindult az önvád, hogy nem foglalkoztam Zsombival eleget, míg megtehettem... Nagyon nem egyszerűek a napjaink, mert a két nagy folyton egymást marja, ritkán sikerül olyan elfoglaltságot találniuk, amivel nyugodtan elvannak. Leginkább Kende az, aki addig hergeli Zsombit, míg az üvölteni, csapkodni és csúnyákat mondani kezd. Persze innentől már a kisebbet se kell félteni, gyorsan tanul... Kulturált helyen megjelenni velük garantáltan azt jelenti, hogy tágas körzetben minden halló és hallássérült is tudja, hogy megérkeztünk...
Hát talán ennyi, így hirtelen, következzenek a képek a szöveghez.

Képes beszámoló

2011-07-02T00:00:00.000+02:00

Hahó!

2011-06-24T23:56:00.000+02:00

Eloroztam a kishúgom gépét pár percre :) Ma beszéltem a szervizzel, elvileg kész a gép, és elvileg tényleg megcsinálták, szóval jövő hét elején úgy néz ki lesz végre számítógépem. Amúgy egészen jól megvagyunk, bár úgy érzem veszettül hosszú lesz ez a nyár... No de majd írok mindenről ha a saját gépemen garázdálkodhatok :)

Vicc

2011-06-10T23:58:00.000+02:00

1 hét után visszakaptam a gépet. Semmi baja a merevlemeznek, telepítsem újra az op rendszert. Két kérdés merült csak fel bennem: Az elektronikának mi köze az operációs rendszerhez? Miért én telepítsem újra azt az op rendszert, amivel együtt vásároltam a laptopot?
Az meg külön dühít, hogy egyértelműen be sem kapcsolták a gépet a szervízben. Felhívtuk ma őket, kérték az elnézést veszettül... Küldöm vissza a gépet a szolgáltatón keresztül, na ők nem túl lelkesek. Naná, ők fizetik a javítást. De hogy mikor használhatom végre megint a gépet... Élet telefonján nem túl kényelmes írni. Kitartás, idővel érkezem!

Agyátültetés

2011-06-01T23:59:00.000+02:00

A laptop winchestere megadta magát, cserélik, így határozatlan ideig nincs gépem, most Anyutól írok, időnként majd jövök, ha tudok.
Köszönöm az együttérző szavakat, sokat jelentenek! Kérlek szombaton is gondoljatok majd Ránk nagyon, akkor lesz a temetés a Balatonnál.

Tökéletes hétvége

2011-05-30T00:00:00.000+02:00

Szombaton előgyereknapi meglepetés, szép túra a vadasparkban. Este meglepi barátok Életnek a BL döntőhöz, amolyan előszülinapi ajándék. Vasárnap Élet 35. szülinapja, megcsináltattam a biciklijét, meglepi torta, nagy családi buli, összevont, énszülinapom és Csani névnapja is, a gyerekeknek ugrálóvár gyereknapra. Tökéletes hétvége lett volna.
A Vadaspark közepén ért minket a rettenet, és vált az álomhétvége rémálommá. Élet édesapja örökre elment. Maradt a gyász és a döbbenet.

Mindenesetre

2011-05-18T00:02:00.000+02:00

ezt olvassátok el, szerintem okos és igaz.

Tudom,

2011-05-18T00:00:00.000+02:00

hogy elég sok az elmaradásom. Borzasztó rég írtam, de most valahogy nem jönnek a szavak. Próbálom valahogy összetákolni magam, és ez csak így megy. Ha csend van. Csak bent zakatolnak a fogaskerekek. Történések persze vannak közben, szülinap, kirándulás, csupa jó élmény, és valószínűleg most hogy leírtam, nem megy az írás, mégis le fogom tudni írni mi újság velünk. De az nem ma lesz. Mindenesetre tudjátok, hogy megvagyok, majd jövök.

Ha

2011-05-09T00:01:00.000+02:00

Ha szerdán feltakarítod az udvart, csütörtökön jön egy zivatar, és akácvirággal teríti be azt... Vastagon.